Gyártó:  http://littlefrog.pl/

• Facebook album

Érték: € 69

Hossz: 553 cm (size 7)

Vastagság: 246 g/m2

Szövés: jacquard

Összetétel: 100% Cotton

Státusz: magánszemély tulajdona

• 
• 
• 

Egy visszautasíthatatlan ajánlat keretében kipróbálhattam életem első, vadiúj kendőjét. Én csomagolhattam ki és nézhettem át először. Az alany egy másodosztályú kisbéka, meglepően kevés hibával. Csak pár kisebb szálkihúzódást fedeztem fel rajta az első gyors átbogarászás során, remélem nincs is más. A másodosztályú kendők is ugyanúgy használhatók hordozáshoz, mint az elsőosztályúak, de gyártótól függően kisebb-nagyobb hibák vannak rajtuk: szálkihúzódások, szálszakadások, lyukak, szálhiányok vagy éppen szálduplázások, mintaugrás, színhibák vagy hasonlók. Ezek jóval olcsóbbak, mint a "normális" kendők és némi szakszerű javítás vagy épp szabás-varrás után tökéletesen biztonságos hordozóeszközök válhatnak belőlük.

A kendőről azt kell tudni, hogy teljesen gyári, csomagolásból kivett, mosatlan 7-es, a világoskék és a fekete egészen tetszetős párosításával. A minta csíkok ide-oda csavarodásából áll, egyszerű de egészen látványos összhatású. A kendő hossza mintegy 30 centivel több a vártnál, de mivel még mosatlan, ez bőven belefér. Az első mosáskor, vagyis a beavatáskor ugyanis kb. 10 %-ot minden anyag össze szokott menni, ezt a gyártók is így beleszámolják. Általában.

Az első benyomás nagyon fontos, mint tudjuk. Ez a kendő elsőre teljesen levett a lábamról, már pusztán a kinézetével. Képen annyira nem tetszett, furának tűntek a vonalak, olyan kuszának gondoltam az egészet, de élőben nagyon szép, jól mutat ez a kék a feketével. Tapintásra vékony kendő, meghuzigálva nem tűnt se különösebben rugalmasnak, se nyúlósnak.

Bevállalós voltam és kötöttem vele egy duplót, gondolván, hogy vékony és ennyire hosszú kendővel a batyu elég merész vállalkozás lenne. Szándékosan a "rossz" oldalát választottam, nekem az jobban tetszett. Kötni nem volt túl nehéz, sőt, meg is tudtam húzni és még csomózni sem volt megerőltető. Felkötve meglepő volt, hogy a 11 kilós puttonycsávókám súlyát alig érzem (nem volt annyira súlytalan, mint egy vastagabb vagy kenderes kendőben, de kényelmes és kellemes érzés volt), valamint hogy a vékony tapintása ellenére sem vágott. Sőt, még szét se akart csúszni a kötés, pedig a mosatlan kendők bármire képesek. Nem véletlenül aranyszabály, hogy a vásárlás után az első út kötelezően a mosodába vezessen! De ez egy rövid, "most vagy soha" alkalom volt, nem volt lehetőségem mosásra.

Le is mértem és alaposan meglepődtem. A fogásra vékony kendő nem is olyan vékony! A 246 g/m2 egészen korrekt vastagságot takar, kb. ennyit szoktak javasolni a tanácsadók totyogóhoz. Viszont ez a hűs tapintás nagyon jó lesz majd nyáron, nagy élmény lesz ezzel hordozni a melegben.

Abban biztos vagyok, hogy alig kell majd törni őkelmét, mert már most is puha és kezes és fürdés után még puhább és még kezesebb lesz. Jó kis kendő ez, szinte már el is csábultam, de aztán észhez tértem és erősen tartom magam. Egy gyerekhez 6 hordozóeszköz bőven több a feltétlenül szükségesnél, nem kell most egy hetedik :) De ez a kendő azért alaposan megdobogtatta a szívem, minden tulajdonságával.

Gyártó: Sweetberry

• Facebook album

Érték: kb. 10000-15000 Ft (függ a kendőalapanyagtól is!)

Állítható a body?: igen

Státusz: vándor

• 
• 
• 
• 

Az onbuhimo eredetileg egy tradicionális japán hordozóeszköz, de mint sok minden más, ez is kisebb-nagyobb változtatásokkal és gyártónként változó egyedi megoldásokkal tarkítva érkezett hozzánk. Ennek a neve is hosszú és fura, így leginkább csak onbunak nevezik ezt az egyszerű, leginkább hátizsákra hasonlító hordozóeszközt.

Az eredeti, japán onbu karikás. A szárak hosszúak, mint egy podnál és a derékpánt két végén, ahol a köthető vagy csatolható részek lennének, egy-egy karika figyel. Oda kell bekötni a szárakat, ha az ember magára varázsolta a gyereket és annak a hátára az onbut. Valahogy így kell ezt a fajtát használni:

Az itthon kapható onbuk nagy része ezzel szemben csatos. Ezek valóban úgy néznek ki, mint egy hátizsák: a gyerek hátára jön az eszköz teste, a body, a gyerek lábai a vállpántok alsó rögzítésénél mehetnek ki oldalra. De egyszerűbb, ha mindezt és a felvételét két, szivárványhajú Hedwych-féle videóval mutatom be:

 

 

Amint az a videókból is egyértelműen látszik, az onbu egy totyogóknak kifejlesztett hordozóeszköz, járni nem tudó gyereknek nem megfelelő még. Kell hozzá az a mértékű izomfejlettség! A csatos változatnál a body gyerek feneke alá betűrt vége is tart elvileg valamicskét a csemete súlyából. Én hatalmas előítéletekkel viseltettem (és ez nem változott érdemben) az onbuk, főleg a csatosak iránt, nekem ez már a túlzottan leegyszerűsített hordozó kategóriája. Bár tény, hogy a legelső találkozásunk nem volt túl felhőtlen,ezért mindenképp akartam neki adni még egy esélyt. Ebből a megfontolásból iratkoztam fel erre a vándorra.

Ennyi általános onbus okosság után essen szó végre a konkrét tesztalanyról is. Először is az tűnt föl, hogy gyönyörű! Imádtam az alapanyagául szolgáló Little Frog Marine Opal élőben még szebb és ennek a hurcinak különösen jól áll. A varrás minősége és az állíthatóság is csillagos ötös, ennyire variálható onbut még nem láttam. A body szélességének állítása egy hosszanti tépőzárral lett megoldva, ami 100%, hogy nem csúszik el, ráadásul a "derékpánt" két állásba is betehető a body alján, így a hordozó testének hossza is változtatható. Ez elég tág tűréshatárokon belül mozgó belevalóméretet tesz lehetővé, ami eléggé jól, többféle gyerekmérettel is használhatóvá teszi az eszközt.

Felvéve én bizony elég sokat küzdöttem. Küzdöttem először magammal, küzdöttem az eszközzel, majd küzdöttem egy picikét Benjivel is. A magyarázatot kezdem a végén. Benjivel az volt a gond, hogy nem igazán találta a helyét az eszközben, a hátamon. Kicsit nagy is volt neki, a mozdulataimon érezte a bizonytalanságot és ez őt is elbizonytalanította, ami nem túl jó dolog egy ekkora pöttöm esetében. Az eszközzel az volt a bajom, hogy nem tudtam úgy és annyira feszesre húzni, ahogy és amennyire szerettem volna. Ha meghúztam, kényelmetlen volt, ha lazára hagytam, nehéz és lógós volt a gyerek, plusz kijött a feneke alól a betömködött body-alj. Így hiába volt álomszerűen párnázva a vállpánt, a 10 kilós puttonyt nem igazán tudtam benne sokáig hordozni. Igaz, nem is hosszas (folyamatos 1-2 órás) hordozásra kitalált hurciról van szó. Végül pedig magammal küzdöttem és az előítéletemmel. Aszerint ugyanis az onbuban a gyerek (és ezáltal a teljese testsúlya) a térdein lóg, hiszen a lába a vállpánt alján bújik át. Ezen elég sokat dilemmáztam, fényképeztem, tükörben nézegettem, levéve a gyerek lábát, bőrét vizslattam. Azt egyértelműen láttam és tapasztaltam, hogy Benji nem reklamál, hogy bármi fájna vagy kényelmetlen lenne neki (szokott pedig ilyenekért szólni!). A bőrén különösebb elváltozást, nyomáshelyet nem láttam, nem volt gyűröttebb sehol, mint bármelyik más hordozás során normálisan elő szokott fordulni. Viszont a szememnek nem tetszett amit láttam és ahogy láttam a hátamon a gyereket. 

Összegeznék. Az onbu manapság hatalmas népszerűségnek örvendő egyszerű, gyors, kis helyen elférő, totyogóknak szánt hordozóeszköz. Nem csak hogy népszerű, nagyon sokan kifejezetten szeretik és előszeretettel használják is, ami számomra annyit jelent, hogy mind a hordozó, mind pedig a hordozott félnek tetszik és kényelmes. Az én tapasztalatom viszont az, hogy nekünk ez nem való, nekem nem volt kényelmes és amíg benne volt a gyerkőc, végig bizonytalan érzésem volt. Az pedig nem jó se az anyának, se a gyermeknek. Így hát ismét bebizonyosodott, hogy hiába a tömeg ereje és példája, nem szabad vakon követni azt, próbálni kell. Mert lehet, hogy ami ezernek tökéletes, pont nekünk nem lesz az.

Gyártó: Illés-Gurubi Réka

Érték: kendő ára +5000 Ft

Állítható a body?: nem

Státusz: magánszemély tulajdona majd saját

• 
• 
• 
• 

Egy alkalommal beszélgetni kezdtem az egyik függőtársammal, Rékával a különböző hordozófajtákról, kendőkről, kendő-alapanyagú hordozókról, meg hogy kinek mi a kedvence, melyik vált be és melyik nem annyira. Egyszer csak kilyukadtunk a podoknál. Én elmondtam, hogy az első szembejövőt csak tapizni mertem, a másodikat próbáltam is, de még nem nagyon tudtam/mertem a gyereket a hátamra tenni (addig és utána még sokáig is csak derékpántos eszközben, forgatva került a hátamra a poronty), így a podos tapasztalatom elég hiányos. Ő pedig elmondta, hogy nemrég varrt egyet magának egy régi Nanduból, átalakítható mei taijá is és hogy mennyire imádják. Szó szót követett és felajánlotta, hogy kipróbálhatom, hiszen én úgyis megosztom vele az akkori vándorhordozós hetemet. Pár nap múlva meg visszacseréljük a szajrét. Így is lett, így kaptam meg a podot tesztelni és próbálgatni.

A Nandu Trikolor nekem eléggé tetszik, a három árnyalatú kék jól mutat egymás mellett. Mondhatnám, hogy végre ismét egy pasis hordozó, de engem nem vonzanak különösebben a kék dolgok, főleg akkor nem, ha a fiunkat kellene kötelezően abba csomagolnom holmi agyament szokásrend szerint. Viszont ez a hurci ha ránézésre annyira nem is, de tapintásra eléggé megfogott. Bár picikét már bolyhos, de álompuhára tört kendőből készült. Réka úgy varrta meg, hogy akár mei taiként is lehessen használni, van két hely a derékpántnak, így egy állítható body-jú mei tait is gyárthatunk belőle.

A body elég széles, jól körbeöleli a dedet. A szárak szögben állnak, nem a tradicionális módon, vízszintesen, de ez nem hátrány, sőt. Nekem így jobban tetszik, olyan mei taios. A body elég hosszú, bár jobban tetszene egy icipicit még hosszabban, de ha ennyit adott ki a kendő, ennyivel kell megelégedni. A próbakor a szárak kb. 175-180 cm hosszú, párnázatlan kendőszárak voltak. Mivel elég járatlan voltam még a podolásban, elsőre elég botrányosat kötöttem vele, de jót nevettem magamon és a gyerek se potyogott le, így jött is az elhatározás: ezt meg kell tanulni, mert elég blama, hogy a kendőt egész vállalhatóan megkötöm, de egy pod kifog rajtam. A gondolatot tett követte, figyeltem, javítgattam, gyakoroltam és nem is olyan sokára siker koronázta az erőfeszítést :-) Olyannyira, hogy beleszerettem a podegi intézményébe és elkezdtem egy saját után nézni. Ezt visszaadtam, kaptam kölcsön egy másikat (a Natur-Baba podot) és bőszen szőttem a terveket, hogy vajon varratni, használtan venni vagy hogy lenne jobb, miből és kitől...

Pár sikertelen kereséssel telt nap után Réka sietett a segítségemre. Mivel maguknak varrni tervezett a prototípus után egy továbbfejlesztett podot, csini mókusos Natibabyből, a Nandu pod eladósorba került. Megegyeztünk, jött a szajré, mi meg nem sokra rá elindultunk családot látni. Az utazós készletünk része lett a kendő és az apás-altatós mei tai mellett, mivel játszóterezést és egyéb sűrűn felkapkodós sétákat is terveztünk. Nagyon-nagyon jól vizsgázott és sokat bizonyított. Réka a szárak válli részét kibélelte, így sokkal puhább és kényelmesebb lett ez a rész és 1-2 órán át még az elalvó porontyot is simán elhurcolom bárhová benne. 

Összegzésül el kell mondjam, hogy miután megtanultam normálisan hátra tenni a gyereket és rájöttem, hogy mikre kell figyelni a kötés során, nagyon megszerettem a podot. Kényelmes, praktikus és gyors hordozóeszköz totyogóhoz, kis helyen elfér és a derékpántnak való bújtatókkal még akár apakompatibilis is lehet. Ez a Nandus szuper játszóterezős eszköz, mert könnyű használni és valljuk be, inkább egy ilyenbe köti az ember a fülében is homokbányát rejtegető aprónépet, mint egy felső kategóriás kendőbe (vagy abból készült bármibe). Ugyanakkor strapabíró is annyira, hogy az ilyen helyeket is jól viselje.

Gyártó: http://www.enidoo.com/

• Facebook album

Érték: a kendő ára +13500 Ft

Állítható a body?: igen

Státusz: CseHo Klub, magánszemélyek tulajdona és saját

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Történt egyszer, hogy úgy keltem föl reggel, hogy nekem ki KELL próbálnom egy kendőszárad hordozót. Mindegy nekem, hogy kiféle, miféle, csak kendőszáras és kötős legyen.

Az elsők között került a kezeim közé a CseHo Klubban egy WAHM mami, konkrétan Encsi egyik korai munkája: egy Nandu Tengerből készült mei tai. Tanácsadó segítségével próbálgattam és végül kikölcsönöztem két hétre, amíg a mindenhol állítható változat visszatér. Ez egy sehol sem állítható, picit párnázott body-jú, párnázatlan szárú mei tai, a belevalóm pedig akkor 7 hónapos és majd' 9 kilós volt. A body szélessége nagy volt még neki, a hosszán éppen segített a derékpánt visszahajtása, de ez a megoldás nekem annyira nem tetszett. Plusz a szárak meghúzása és megkötése után rendre csúszott és lelazult az egész, ami végül teljesen elvette a kedvem tőle. De nem csüggedtem, hiszen vártam az állíthatót.

A várva várt darab A zöldség volt, hiszen egy Hoppediz Stephanie volt az eredeti kendő. Amikor haza vittem és kipróbáltam, még nem tudtam, hogy elvesztem :-) Kényelmes és könnyű volt, apakompatibilis és tökéletesen uniszex. A szárak teríthető, párnázatlan kendőszárak voltak, a derékpánt szuperül párnázott, kényelmes és jól csomózható, az alvócsuklya levehető, jól rögzíthető trapéz csuklya. A body alja tépőzárakkal rögzíthetően fokozatmentesen állítható, az oldala és a teteje behúzókkal állítható, a derékpántot két különböző állásban is be lehet tenni a body alján, így a hossz is állítható. Ennél több nem is kellhet egy hordozóba! Egy hónapra kaptuk meg (hála a nyári szünetnek), így a nyaralás egyik nagy segítője is ez a hordozó volt. Nagy kirándulásokon volt jó társunk, hordozott benne apa, anya, nagyi, segített vonatozni, olykor etetőszékként is funkcionált és minden alkalommal szuperül tartotta és ölelte a belevalót. A nyaralás végére már tudtuk: ilyen hordozó bizony kell nekünk! 

A gondolatot tett követte, megvettem életem első hosszú kendőjét és másnap ment is Encsihez, újjászületni. Viszont azt ki kellett találni, hogy a szárak párnázottak legyenek-e vagy sem. Ekkor jött a képbe Az álom és Barbi. Pár napra kölcsön kaptuk tőle ezt a csodát és amíg még a zöldség is nálunk volt, össze tudtuk hasonlítani őket. Barbi hordozója egy Kokadi Erna im Wunderland-ból készült mei tai, kétoldalas (vagyis bármelyik oldalát használhatjuk kifelé), egyik oldalán csajos, másikon pasis szuperhurci. Pár napig próbálgattuk és mindhárman beleszerettünk a kényelmébe, így a sajátunk is olyan lett, mint ez az álom, csak más kendőből.

A saját a Nagyon zöld lett, egy Little Frog Jade kendő lett az alap. A színét imádom, a hurci varrása igazi Encsis (vagyis csúcsminőség :-D ) és minden benne van, amit és ahogy kértünk, sőt. A MT szuperkényelmes, álomszép és a Jade színéből adódóan visszafogottan feltűnő :-D Encsi a csíkokat milliméterre pontosan egyeztette, és fogalmam sincs, hogy csinálja, de belevarrt álommanók és antigravitációs berendezések segítenek tökéletessé tenni az élményt. Olyannyira a szívünkhöz nőtt, hogy a készletünk alapdarabjává vált és most, amikor már kezdi kinőni a belevaló, jönnek a rossz érzések és a kétségbeesés: mi lesz majd velünk a Nagyon zöld nélkül? Jelenleg ugyanis ez az altatós, a nyugtatós, az éjszakai aduász... A hordozós életünk (mind anyai mind pedig apai oldalról) alapköve. Teljes az imádat!

Aztán történt egyszer, hogy véletlenül hozzánk keveredett még egy Encsi mei tai. Nem tervezetten, nem tesztelési céllal, de pár napra. Egy kedves HT (hordozási tanácsadó) barátomé, mi csak a haza vezető úton voltunk egy köztes állomás. Természetesen nem bírtam ki, muszáj volt felpróbálnom. Az alap Amazonas Lollipop és kék Colimacon kendő. Az előbbi vékonyka, ezáltal puha és nagyon-nagyon ölelős, az utóbbi pedig kicsit testesebb és jól ellensúlyozza az Amazonas színpompáját. A hímzés pedig minden pénzt megér! A hurci szuperül tart (meg is lepődtem volna, ha mást tapasztalok :-D), 10 kilós puttonycsávóval is rettentően kényelmes, a vékony Lollipop semmiben sem jelent hátrányt.

Huhh, akkor most össze kellene foglalni a tapasztalatokat? Hát jó! IMÁDOM! Minden anyagi vagy egyéb érdek távol álljon tőlem, hogy ezt mondom, de nekem/nekünk (családi szinten) ez a fajta mei tai jött be a legeslegjobban. Ezzel nem azt mondom, hogy a többi, amit próbáltam nem jó. Dehogynem! Csak éppen ebben találtuk meg mindazt, amire nekünk szükségünk van, Azt a fajta kezelhetőséget, olyan állíthatóságot, olyan kényelmet... Ezért is javaslom mindenkinek azt, hogy mielőtt elköteleződik valamilyen hordozó mellett, próbáljon! Mi megtaláltuk, másnak is tuti sikerülni fog, csak ne adjátok fel! ;-)

Gyártó:  http://en.lennylamb.com/

• Facebook album

Érték: 344 PLN

Hossz: 464 cm (size 6)

Vastagság: 256 g/m2

Szövés: jacquard

Összetétel: 100% Cotton

Státusz: magánszemély tulajdona

• 
• 
• 

Jó dolog ez a kölcsöncsere, mert mindkét fél jól jár. Ezt a kendőt is egy ilyen akció alkalmával kaptam meg tesztelésre. A tulaj úgy adta oda, hogy használat előtt mindenképpen mossam ki, mert legutóbb fertőző beteg gyerkőcöt hordozott benne és jobb a békesség. Így hát ahogy haza értünk, ment is a mosógépbe, majd száradás után felfeküdt a vasalóállványra némi gőzös simogatás reményében. Ezek után ugrottam rá és kezdtünk ismerkedni. 

Újra rá kellett jönnöm, hogy a frissen mosott kendő nem feltétlenül a barátunk. Jól betörten és puhán érkezett, mosás után kicsit visszakeményedett. De ez használattal gyorsan javul, a betört kendő mosás után nagyon gyorsan visszaszelidül.

Ránézésre látványos, a sárga és az élénk sötét rózsaszín (nem vagyok túl jó az extra színnevekben :-D ) nagyon-nagyon jól mutat a barnával, nekem legalábbis tetszik ez az összeállítás. Kellemes a szememnek, ugyanakkor kicsit feltűnő is, de nem hivalkodó vagy zavaróan vibráló. A 75 cm-s szélessége nekem nagyon bejött, ezt szeretem a legjobban, ezzel tudok nagy (10 kg/80 cm) gyereket igazán jól kötni.

 

Kötöttem vele több mindent, többek között az én egyik nagy mumusomat, a duplót. Nem tudom, mi az oka, hogy ennyire nem jutunk közös nevezőre, de időről időre bepróbálkozom, hátha most már jobban sikerül. Nem vagyok hajlandó feladni, egyszer csak megtanulom úgy megkötni, ahogy elméletben tudom :-)

A rettegett duplóm egészen vállalható lett ezzel a kendővel, bár jócskán maradt benne lazaság. Az eltérő szegések segítettek, nem volt nagyon nehéz dolgom kötés közben és még a csomót is egész korrekt módon meg tudtam húzni.

Kicsit sajnáltam, amikor vissza kellett adni, a végére egészen összebarátkoztunk. Szépen megpuhult, kezessé vált és így már nyugodt szívvel tudom ajánlani pici gyerekhez is. Jó kis kendő ez, erősen a "kellene" kategória.

Gyártó:  http://en.lennylamb.com/

• Facebook album

Érték: 310 PLN

Hossz: 420 cm (size 5)

Vastagság: 280 g/m2

Szövés: jacquard

Összetétel: 100% Cotton

Státusz: magánszemély tulajdona

• 
• 

Ha az embernek kendőfüggő barátai vannak, sokféle eszközt ki tud próbálni viszonylag rövid időn belül. Ezt a baglyosat mindenképpen meg akartam tapizni, mert már sok pozitívat, de legalább annyi negatívat is hallottam róla. Így hát jogosan voltam kíváncsi, hogy melyik véleménynek higgyek. Klári jóvoltából pontot tehettem a kíváncsiságom végére, hozott nekem baglyokat az egyik kendős randinkra.

Új volt még akkor a kendő, de már valamelyest törték előttem. Azért volt még mit dolgozni rajta. Tapintásra egész puha, nem túl vastag, a baglyok pedig gyönyörűek. Tetszik a kidolgozásuk, a körvonalak is egész élesek. Viszont nagyon keskeny a kendő, a legfelső sornyi bagoly éppen csak kifért. Ez annyira nem tetszett benne.

10 kilós puttonykámmal próbáltuk, batyut kötöttem vele. Kötés közben dolgoznom kellett az anyaggal, nem volt túl barátságos, de végül is legyőztem, fölkerült a gyerek a hátamra és le sem akart esni onnan. Bár korántsem lett tökéletes a batyum, nem igazán bírok hatvanegynéhány centi széles kendővel normálisan kötni, nekem ez túl kevés. Főleg ha még a belevaló se válik döglött hallá a hátamra kerülve :-) A csomóval is küzdöttem egy darabig, nem is lett túl szép a végeredmény. Felkötve viszont egyáltalán nem volt kényelmetlen, tartott rendesen, nem csúszott, ami a kötés minőségét tekintve nagyon jó pont.

Ha összegeznem kellene a tapasztalataimat, inkább pozitív irányba billenne a mérleg. A kendő kinézetre tetszik, sőt, nagyon tetszik. Imádom a barna és a bézs ezen árnyalatainak találkozását és inkább a kihívást látom ebben a kendőben, mint a sok munkát, ami a megszelidítéséhez esetleg kellhet.

Gyártó:  http://nandu-wrap.com/nandu-hordozas/

• Facebook elérhetőség

Érték: 10000 Ft

Hossz: 483 / 360 cm (size 7 / size 4)

Vastagság: 240 g/m2

Szövés: broken twill weave

Összetétel: 100% Cotton

Státusz: magánszemély tulajdona, majd saját

• 
• 
• 
• 

Amikor elkezdtem ismerkedni a szövött kendőkkel, elmentem a CseHo Klubba, ott nagyon sok hosszú kendő van készleten, van miből válogatni. Viszont mindenképp szerettem volna itthon is gyakorolni, így kértem és megkaptam kölcsönbe ezt a jó hosszú Nandut.

A Nandukról elég vegyes véleménnyel van a hordozós népség, hiszen bár hazai, olcsó és hordozásra alkalmas eszközök mind a hosszú, mind a karikás kendőik, jócskán van a piacon olyan sorozat, ami szinte használhatatlanul kemény, sprőd, így sok kezdő anyának elmegy az életkedve is, nem hogy még küzdjön is egy ilyen kendővel... A gyártói használati utasítás is inkább felejtős, mert rettenetes kötéseket mutat be, egyáltalán nincsenek meghúzva, lóg a gyerek, nincs térdhajlattól térdhajlatig megtámasztva, arccal kifelé is javasolja a hordozást (gyakorlatilag egy kengurut köttet a az anyával, amiben csak lóg a gyerek az ágyékán), a félbe hajtott kendőt nem lehet sávonként feszesre húzni, így balesetveszélyes is lehet tőle a kötés... Nagyon-nagyon sok sebből vérzik, így hát azt inkább tegye el mindenki jó mélyre a fiókba.

Ezen infókkal felvértezve vártam a madarat és kellemesen csalódtam. Amit kaptam, az egy régesrégi kendő, puhára tört, jó szériás, 66 cm széles. Bár elsőre meggyűlt vele a bajom, de mentségemre legyen mondva, hogy még nagyon zöldfülű voltam a kendőkötés tudományában, még inkább a végtagjaim helyét kerestem ahelyett, hogy a kendő egyes részeire és a kötés pontosságára és feszességére figyeltem volna. De ezen minden kezdőnek túl kell esni, így tanulunk, aztán már készség szinten megy a bogozás és lesz időnk élvezkedni is. Én gyakoroltam szorgalmasan és egyre inkább összebarátkoztunk mind a Nanduval, mind a hosszú kendővel.

Az elején főleg batyut és duplót kötöttem, de batyuhoz a 483 cm-s hossz iszonyúan sok, így a batyuim inkább hasonlítottak valami viharvert haltartó szákhoz, mint valódi batyukötéshez. A dupló is hol jobb, hol rosszabb lett. Amikor sikerült, rettentően büszke voltam magamra és bizonygattam, hogy lám, mégis csak megy ez nekem, de aztán jött a következő alkalmon és a totális csőd, ami eléggé le tudja törni az embert. Először a kendőre fogtam, majd rá kellett jönnöm, hogy alapvetően velem van a baj, hiszen én hagyok benne egy csomó lazaságot a kötésben. Sokat kell még ezt gyakorolni, mire valóban és megbízhatóan jó lesz!

A Nanduk egyik nagy hátránya, hogy keresztben csíkosak, ami egyáltalán nem segít abban, hogy megtudja az ember kötözés közben, hogy a felső vagy az alsó szegés van-e épp a kezében, esetleg bogozás közben megcsavarta-e a kendőanyagot vagy sem. A gyártó szerint csak úri (és tanácsadói) passzió a hosszanti csíkozás fontosságának sulykolása, nem segít különösebben senkinek, de az én tapasztalatom mást mond, nekem igenis segít(ene, ha itt lenne).

Telt, múlt az idő, a kendő pedig még mindig nálunk volt. Néha kötöttem vele, máskor napokig rá sem néztem... Aztán egyszer csak eljutottam oda, hogy kell egy shorty, rákattantam a rövid kendőkre. Ebben hatalmas szerepük volt a Facebook-on bandázó Anonim kendőfüggőknek és az egyik függőtárs által életre hívott 30 napos kihívásnak (30 nap alatt 30 különböző kötést kellett megkötni, praktikusan a leginkább megfelelő hosszúságú kendőkkel, majd ezt egy fényképpel dokumentálni). Shorty-nak vagy rövid kendőnek az 1-4-es méretű, vagyis 2,1-3,7 m közötti kendőket nevezzük, ezekkel többnyire kevés kötés köthető, se kis helyen elférnek (akár egy napi használatú női táskában is), gyorsan föl lehet varázsolni velük az épp nyűgös vagy fáradt totyogót... Praktikusak, tényleg. 

Egy visszautasíthatatlan ajánlat keretében megvehettem a már hónapok óta nálunk tanyázó Nandut és mivel még mindig nem barátkoztam meg a keresztbe csíkokkal, némi plusz pénzért kaphattam mellé kendőfestéshez is alkalmas textilfestéket. Azonnal lecsaptam az alkalomra, így a madár új otthonra lelt nálunk. Ki kellett találnom, mekkora hossz a legpraktikusabb számomra, milyen kötéshez mekkora a kendőigényem, mit akarok majd kötni vele és szakember általi nyisszantás lett a vége a történetnek. A végeredmény egy éppen hogy csak shorty, 360 cm-es Nandu lett és az eredeti kifakult középjelzése helyett kapott egy igen különleges, Kokadi csillagos középjelzést, így merőben egyedi kendő készült belőle :-)

Jó sok infót találtam és kaptam időközben a kendőfestésről is és a saját kezembe vettem a sorsom (meg a Farmerünkét is). Az egyik délután, amikor a gyerkőc még aludt, gyorsan nekiestem és csináltam magamnak hosszanti csíkot :-D Ha a hegy nem megy Mohamedhez... Nem lett tökéletes, ma már kicsit máshogy csinálnám, ha újra csinálnám, legalább a kendő közepéig befesteném, de amire kell, arra tökéletes így is.

Rövid kendőként imádom! Batyuhoz, Robin's hip carry-hez tökéletes, a táskámba belefér, nem sajnálom a játszótérről haza jövő, csupa homok gyereket sem belekötni és bár a festés és a többszöri mosás után elég kemény lett, már nem annyira rossz vele kötni, szépen puhul vissza. Hosszabban alvó gyerek alatt se akarok megszakadni, tart rendesen a kendő (11 kilónál tart éppen a puttonycsávóm, 1,5-2 órán át is még jól elbírom a Nanduval kötött batyuban).

Az imádat és nélkülözhetetlenség érzése a mai napig tart. Az egyedisége számomra különösen értékessé teszi és tényleg megszerettem, jó vele bánni és jó, hogy lett nekünk ilyen. Lényegesen javított ez a darab a korábbi saját, és másoktól hallott rossz tapasztalatok miatti megítélésen, miszerint olcsó, de használhatatlan kendő lenne a Nandu. Van olyan is, de sok a kivétel is, csak rájuk kell találni. Én azt mondom, hogy érdemes keresgélni ;-)

Gyártó:  www.girasol.de

• Facebook album

Érték: 84 GBP

Hossz: 420 cm (size 5)

Vastagság: ?

Szövés: double twill weave

Összetétel: 100% Cotton

Státusz: magánszemély tulajdona

• 
• 

Egy gyors próbára kaparintottam meg ezt az 5-ös méretű kendőt. Rettentően örültem neki, hiszen a képeken egy csodásan élénk, ráadásul a szívszerelem szivárvány... Aztán élőben jött a hideg zuhany: elég sötét és nem annyira szívszerelem ez a szivárvány.

Különlegessége a dupla keresztszál, ami jelen esetben fekete, ezért annyira sötét ez a kendő. Batyut kötöttem vele, azzal elég rövid idő alatt is meg tudom már állapítani, hogy egy kendő tetszik-e vagy sem. Ennél vegyes érzéseim voltak. A részben eltérő szegések (fekete mindkettő, de a második csík eltérő, így végül is megismerhető, hogy ki kicsoda) és az én ízlésemnek túlságosan is sötét kendő, főleg ezek így együtt annyira nem tetszettek. Valamint nekem nem volt annyira könnyű kötni, bár nem is mondanám betöretlennek, inkább csak vastagnak, testesnek. (Pontos adatot nem tudok, elfelejtettem lemérni a számoláshoz szükséges adatokat.)

A pozitív, hogy szivárványszínű (bár a fekete keresztszál durván tompítja a színeket) és hogy betonként tart, ha már megkötődött. Strapabíró kendő, nagy súlyhoz mindenképp ajánlható és még kényelmes is. AZ pedig, hogy dolgozni kell vele, nem mindenkinek hátrány vagy negatívum.

Összességében az én teljesen szubjektív véleményem róla inkább negatív, mint pozitív, nem igazán lettünk barátok a kis sötétséggel. De persze ez nem feltétlenül a kendő hibája, csak nem lehet kompatibilis minden hurci mindenkivel, ugyebár.

Gyártó: Sweetberry

• Facebook album

Érték: kb. 25000 Ft

Állítható a body?: igen

Státusz: magánszemély tulajdona

Újabb WAHM (Working at Home Mother vagyis otthon dolgozó anya) gyártmányú hibrid hordozót volt alkalmam próbálni. Ez még egy elég korai fejlesztés volt, talán a legelső Sweetberry MT-Podok egyike. Ránézésre egy csodaszép, látványos (a szabás nagyon jól kiadja a mintát)Az alapanyag hordozókendő: a body külseje léggömbös Natibaby Balloons, a szárak, pántok, belső oldal pedig Little Frog Quartz. Az egész hordozó puha, a kendőalappal nem volt gond, kellemes a tapintása, jó volt használni, igaz, a kendőszárak még jócskán törésre szorultak, de mentésükre legyen mondva, hogy új kendőből készült a hurci.

Mindenhol állítható, behúzható, bővíthető hurciról van szó, a derékpánt használatával gyakorlatilag egy mei tai. Ha átrakjuk derékpántot az alsó nyílásba, azzal hosszabbítható a body magassága, így nagyobb, hosszabb felsőtestű gyerkőc szállítására is alkalmassá varázsolható a hordozó.

Korai fejlesztés lévén ennél a darabnál akkor még semmi sem rögzítette az íves (Sweetberry sajátság!) derékpántot a helyén, így az felvételkor, használatkor el tudott fordulni. Ez nekem elég kényelmetlen volt, viszont biztos vagyok abban, hogy erre kitalált Móni valami okosságot azóta. Ha pedig kivesszük belőle a derékpántot, máris van egy podunk, így két különböző hordozónk lesz egy áráért.

Felvéve egy egészen kényelmes, kellemes hordozónak tapasztaltam, egyedül a hátamra forgatás során elmozduló derékpánt zavart, de azt rögzítve ez a probléma sem probléma többé. Kötni nem bonyolult, szerintem tökéletesen apakompatibilis is (nálunk legalábbis nagy favorit a mei tai :-) )

Összességében inkább pozitív a véleményem, jó lenne valamikor az újabb fejlesztésű MT-Podot is kipróbálni és összevetni a korábbi tapasztalatokkal, biztosan sok okosság és ügyes megoldás került bele ebbe a hurciba is. A világos összkép csodaszép, de nekem eléggé kényesnek tűnik, a mi életstílusunkhoz és hordozóhasználati gyakorlatunkhoz nem illene ebből a kendőpárosból nem csak ilyen, de semmilyen más hordozó sem. Viszont valami sötétebből szívesen elfogadnám!

Gyártó:  http://hyenacart.com/stores/andalgo/ 

• Facebook elérhetőség

Érték: € 350

Hossz: 520 cm (size 7)

Vastagság: 210g/m2

Szövés: zigzag, twill weave pattern

Összetétel: 100% Cotton

Státusz: a készítőé - a próbakor eladó

• 
• 
• 
• 
• 

Ilyen kendő már pedig nem létezik! Kölcsöncsere tárgyaként kaptam egy vékony, hosszú, az alkotó szerint pici babához való, AndalGo lévén kézzel szőtt kendőt. Nekem viszont egy 10 kilós belevalóm van, így abban maradtunk, hogy többrétegű kötéssel neki is jó lesz, próbáljuk nyugodtan.

Nagy előítéletekkel indultam, hiszen a vékony kendő nagy súllyal terhelve elég rendesen vágja a hordozó mindenét. Ez viszont egyáltalán nem! Sőt, álompuha, szinte megköti magát (pl. én, aki nem vagyok túl jó a duplókötésben, életem legjobbját kötöttem vele, és nem csak egyszeri alkalom volt).

Csapása és eltérő szegései nincsenek, különleges vagy feltűnő mintája sem, sőt, erősen minimalistának mondanám a külcsínt, mégis egy csoda ez a darab "rongy". Hiába hosszú (nekem szinte kezelhetetlenül sok az 5 méternyi kendőanyag), imádtam vele kötni, hatalmas élményt nyújtott! A kézi szövés ellenére jó sűrű és ha megkötöttem, egy millimétert nem moccant, sőt, mintha még a hibáimat, a kötési lazaságot is "megszerelte" volna. Fogalmam sincs, mi a titok, hol vannak azok a beleszőtt emelő és szerelő manók (amik ráadásul álomport is gyártanak ;-) ), de hogy léteznek és Bettina beleszőtte őket, abban teljesen biztos vagyok ;)

Egy alapvetően pofonegyszerű, csíkos, halvány zöld kendőt kaptam, és mégis akkora csoda, hogy amikor vissza kellett adnom, bizony nagyon rossz érzések kerítettek a hatalmukba. Még úgy is, hogy tudom, a mi életvitelünkhöz nagyon nem illik egy kéziszövött kendő... Az AndalGokat viszont egyszerűen imádom, és eddig mindegyik tesztalanyom csak fokozta ezt az érzést :-)