Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt... Na akkor (is) beszélgettünk egyik kedvenc hordozási tanácsadómmal, Beával, és mesélte, hogy megy hozzá egy vadiúj magyar kendőgyártó tesztere és hogy lenne-e kedvem utána kipróbálni a kendőt, mert beszél a tulajjal, hogy mit szólna hozzá. Nem sokkal később pittyent is a telefon: Anett írt, hogy tesztelném-e a kendőjüket? A szokásosan lelkes választ kapta ő is a kérdésére: naná! Nagyon vártam ezt a kendőt, a minta eléggé tetszett már a tanakodási, tervezési fázisban is, így kíváncsi voltam, milyen lehet leszőve.
Párszor kötött, töretlen kendőt kaptam, ami meg is látszódott rajta. Kicsit munkás darab, de nem mondanám kezelhetetlennek, sőt. Csak nem olyan omlós, simulós, mint azt elvárná az ember egy pamut kendőtől, de hát újonnan ez bőven belefér! A színe fényképezhetetlen: a felvetés halvány sárga és halvány zöld csíkos, a keresztszál pedig sötét rózsaszín és halvány sárga. Összhatását tekintve a színválasztás nem az én világom, de ízléseken nem érdemes vitatkozni, hiszen mindenkinek más tetszik.
A hossza pont jó volt batyuhoz, de a 63 cm-s szélesség nekem egy kicsit kevés. De én köztudottan a széles kendőket szeretem :-) Elvittük sétálni a kendőt, majd' egy órát hordoztam benne egyhuzamban, batyuban. A 11 kg nekem kicsit nehéz volt benne és az újrakötés is csak minimálisan javított ezen, ami a vastagságadatot figyelembe véve kicsit meglepő volt. Viszont ebből is látszik, hogy egy adat semmire sem garancia, hiszen befolyásol a betörtség mértéke, a minta sűrűsége, a szövés, az alapanyag... Ha pedig minden stimmel, ott az egyéni változatosság és az aktuális fizikai állapotunk :-) A második hosszabb utunkon annyira már nem éreztem nehéznek és nyilván tört is addig a kendő, úgyhogy valószínűleg az volt a bibi. Viszont tanúsíthatom, hogy sálként is használható a négyes kendő és még jól is néz ki ;-)
A két oldal eltérő, a szegések is, így kezdőknek is bátran ajánlható, mert segít a kötésben. Valamint a keskenysége miatt akár pici babához is jó lehet. Ott viszont csak alapos törés után lehet majd jól, pontosan és könnyen kötni vele, mert a belevaló kis súlya nem segítség egy töretlen kendőnél. Már egy vasalás és fonás után ég és föld volt a különbség, ezért kíváncsi lennék rá, hogy milyen valóban rommá törve. Alapvetően jó kis kendő, szuper munkát végzett mindenki, aki részt vett a létrehozásában. Az, hogy a színével nem vagyok kibékülve, pedig az én bajom, a használati tulajdonságait nyilván nem befolyásolja :-)
Ha egyszer egy üzlet beindul... Akár ezt is mondhatnám, hiszen a három különböző Maraya vándor 3, egymást követő héten jött hozzám. Nem is néztem az időpontokat, amikor több hónapja feliratkoztam, csak az üres helyeket kerestem. Így alakult. Viszont így tökéletes képet kaphattam a Maraya csatosairól és szuperül össze tudtam hasonlítani őket.
Az állítható, hordozókendő-eredetű body mindig plusz pont nálam egy formázott hordozó esetén. Ennek a hurcinak az alapja Little Frog Bixbite, a fekete részek nem kendősek. A body szélessége tépőzárral és behúzóval, fokozatmentesen állítható, a magassága pedig két állásban változtatható, ebben cipzár segít. A body legnagyobb szélességének 40 cm-t mértem, ami a jelenleg rendelkezésre álló próbagyereknek ( :-) ) pont jó volt. Ez elég rosszul érintett, mert a body magassága még bőven növelhető lenne, így talán egy pár bővítőfüllel még tovább ki lehetne tolni a használhatóságot.
A derékpánt első tapintásra ijesztően merevnek és keménynek tűnik a tartását adó, sűrű polifoam-ra emlékeztető anyag miatt, de felvéve hatalmas csalódás. Pozitív csalódás! Ugyanis nem hogy nem nyom, de ennél kényelmesebb derékpántot keveset próbáltam. Plusz szuperül vezette rá a súlyt az altestemre is, ami nem hátrány, ha az ember totyogót hordoz. Pláne ha az a totyogó ugrál is közben :-)
A vállpántok a body oldalába csatlakoznak, ami az én testalkatomhoz sajnos már nem passzol. Ugyanaz a probléma merült föl itt is, mint pár hónapja minden más, hasonló kialakítású csatosnál: nincs annyi heveder, hogy megfelelően feszesre tudjam húzni a hordozót. Így csak kompromisszumosan tudok vele hordozni, vagyis a gyerek kicsit kileng oldalra mozgáskor. Ez biztonsági szempontból nem gond, hiszen le nem tud esni, de nekem kényelmetlen hosszú távon, sokkal többet kell ellensúlyoznom, ami fárasztó. Ráadásul a vállpántok végén lévő csat is pont rossz helyre, a karom alá kerül így, ami elég kényelmetlen tud lenni. De ez egy vándor hordozó volt, egyénre szabottan bármi bármennyire megváltoztatható, ezért is jó próbálni ;-)
Az alvócsuklyával az előzőekhez híven, itt sem voltam kibékülve. Benji kitett kézzel hordozódik már egy ideje, így a body teteje a hóna alatt van. Oda köthető az alvócsuklya is. De mivel az kicsi és betett kezes gyerkőcre méretezett, így a mi esetünkben esély sem volt rá, hogy rendeltetésszerűen használjuk. Ez is egyén- és szokásfüggő, valamint bármikor kérhető nagyobb vagy más kialakítású csuklya hozzá.
Értékeljünk. Az egyik legkényelmesebb csatos volt összességében, amit az utóbbi időben próbáltam! Annak ellenére, hogy nem tudtam rendesen meghúzni, nagyon sokat használtuk az egy hét alatt, amíg nálunk volt a vándor. Tetszett a színe, tetszett a kényelme és a mobil csuklyánk miatt fejleesési problémánk sem volt :-) Egy ilyen hurcit szívesen szabatnék ránk, mert amit bizonyított, az nekem igen csak tetszett!
A hordozós világban nyitott szemmel járva óhatatlanul is felfigyel az ember egy-egy márkára, amit mindenki sztárol, mindenki olyat szeretne, áradoznak róla, akiknek van vagy csak próbálták és nem igazán lehet használtan kapni. Ilyen például a Tula is. Mivel számomra megfizethetetlenül drága és nem állítható csatosról van szó, nem tudtam mire vélni ezt a nagyfokú hype-ot, ami körbelengi ezt a hordozót. Így amikor lehetőségem nyílt egy gyors próbára, nagyon-nagyon kíváncsian és izgatottam vágtam bele: mit tudhat ez a csatos, ha ennyi embert, köztük több tapasztalt tanácsadót is a rabjává tett?
Kezdjük a számszerű tényekkel. A Tula két méretben gyárt csatosokat: standard és toddler (=totyogóknak való) van belőle. A standard csatos body-ja 37 cm széles és 39 cm magas, a toddleré 48 cm széles és 45 cm magas. MI a kisebbiket próbáltuk Benjivel, aki 10 kg és 76 cm volt akkor. A derékpánt széles, kényelmes, jól állítható és nekem kb. koppra húzva volt jó. A vállpántok erősen és hosszan párnázottak, a body oldalába csatlakoznak. Nálam ezen vérzett el a történet. Ugyanis a hosszú párnázás miatt nem tudtam kellően feszesre húzni a vállpántokat, így a gyerek szinte lifegett a hátamon és a bodyba csatlakozás miatt kényelmetlen volt hónaljban. Az én testalkatommal nem kompatibilis ez a hordozó, hiába a hype és a rózsaszín köd, nem mindenkinek jó ez sem.
A standard hurci body-jának szélessége kicsit már kicsi is volt Benjinek, így amint lehetőségünk nyílt rá, kipróbáltuk a toddlert is. Az viszont annyira óriási, hogy fel sem tudtam rendesen kötni benne szegénykémet. Kb. spárgáznia kellett volna az akkor 11 kg-s és 82 cm-s porontynak. Ráadásul a vállpántok párnázása annál is pontosan ugyanolyan, mint a standardnél, így abban is lötyögött a hátamon a gyerek.
Konklúzió: nem mindenkinek jó az, ami sokaknak jó és sokan imádják, próbálni kell. A Tula is egy egyszerű csatos, semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a társai, csak egy márka a sok közül. Arra nem jöttem rá, miért övezi ekkora mámor a tulajok részéről, ui. engem nem győzött meg, nekem nem volt jó. De ilyennek is lenni kell, nemdebár?
Nagy szerencse, hogy anno, amikor belekeveredett a bogár a fülembe és elkezdtem különböző hordozókat próbálgatni, lelkesen fényképeztem és fényképeztettem, valamint írtam mindegyikről tapasztalatot. Most nagy hasznát veszem ezeknek, hiszen így, szinte napra pontosan egy év távlatából nem emlékeznék az akkori érzésekre, élményekre. De így könnyű dolgom van, úgyhogy lássuk, miket mondott az egy évvel fiatalabb énem erről a hordozóról!
Életem második Lujzus vándoraként egy klasszikus Lujzus kendőkből varrt mei tait hozott a futár. A külső panel olajzöld, a belső natúr gyémántsávolyból készült, míg a szárak piros keresztsávolyból. A színkombináció nem igazán lett szerelem, de egy vándor hurci esetében ez nem is elvárás. A szárak részben párnázottak és nagyon-nagyon hosszúak, így bőségesen kellett/lehetett gubancolni kötés után. Meglepődtem rajta, mennyire más a tapintása és a textúrája egy ugyanolyan márkájú és összetételű, de másfajta szövésű kendőnek!
A body szokásos Lujzus, vagyis két cipzárral állítható a magassága, a szélessége pedig fokozatmentesen állítható két kis hevederrel, amik a derékpánthoz kapcsolódnak. Mivel még gyakorlatlan vagyok a mei tai kötésben, eljátszottam vele egy darabig, amíg felkötöttem vele a puttonycsávókámat. Ugyanis a megszokott csatosnál egyetlen mozdulat meghúzni forgatás után a derékpántot, itt pedig vagy lazább lett, mint volt a "meghúzás" után, vagy nem bírtam forgatni... Jó játék volt :-) De amint ráéreztem a helyes mozdulatokra, rá kellett jönnöm, hogy a mei tait nekem találták ki! Kényelmes és könnyen használható hordozó, ráadásul teljességgel apakompatibilis is!
Újabb löketet kaptam egy ilyen hurci beszerzéséhez, mert míg a saját csatosunk nem állítható body-val készült, ez mindenhol behúzható és bővíthető, így sokkal tovább képes kiszolgálni a hordozó és a hordozott igényeit. Valamint a kendős eredet erősen addiktív: ennyire puha és ölelős hordozóval eddig még nem nagyon találkoztam. Úgy vélem sok mindent kell még kipróbálnom, ha ekkora különbség van hordozó és hordozó között
A rózsás kendő visszajutásának megbeszélésekor elejtette Bogi a kérdést: lenne-e kedvem a másik fajta kendőjüket is tesztelni? NANÁ! Imádtam a rózsásat és nagyon-nagyon kíváncsi voltam, mit tudhat a másik, az olcsóbb, a másik szövöde terméke, így gyorsan kitaláltuk, hogy juthat el hozzám a kendő. A csomagban két kendő is volt, de gyorsan kiderült, hogy csak a hosszú jött igazából hozzám, a batyu repül is tovább egy tanácsadó ismerőshöz.
A színére nem jó kifejezés az élénk. Textílián nem sokszor látok ennyire élő, ennyire valódi sárgát, szinte világít. De nem az a szemet bántó neon változat, hanem mély, telt és napfényszerű. A másik oldalon inverz a minta, ott a fehér/natúr keresztszál az alap és a pillangók sárgák. Mert hogy pillangók tömkelege van a kendőn és olyan fantasztikusan megtervezett a kompozíció, hogy még a sujtásos főúri mentére is emlékeztet. A minta kivitelezésében viszont szúrja a szememet a színváltásnál megjelenő, kicsit lazább szövés, de jobban csak a fehér oldalon látszódik és elvileg az a fonáka a szövetnek. Mindez viszont csak közelről nézve tűnik föl, kukacoskodós dolog csupán, ami sem a minőséget, sem pedig használhatóságot vagy a biztonságosságot nem befolyásolja!
Tapintásra furcsa, kreppre hajazó és kicsit vastagnak tűnik. Ha meghuzigáljuk minden irányban, akkor olyan, mintha kicsit rugalmas lenne. Ez a tulajdonsága meg is tréfált kötés közben, de egyáltalán nem hátrány, hogy ilyen, csak számítani kell rá. A kapott kendő teljességgel töretlen, csak mosott volt, így valószínű, hogy ez a kreppes hatás idővel el is tűnik, mindenesetre érdekes, ilyennel még nem találkoztam eddig.
A kötésétől tartottam egy kicsit, de egy batyu mindent elárul a tesztalanyokról. A kreppség csak műbalhé, ui. szuperül engedelmeskedik, nem tapad, nem csúszik, nem mászik. A rugalmasság viszont vicces helyzeteket szült, ui. csak húztam, húztam ez meg csak nyúlt (ez nyilvánvalóan túlzás, csak nem úgy viselkedett, ahogy egy átlagos szövött kendő szokott), de amikor már ráéreztem, hogy hogyan és mennyire kell húznom, pikk-pakk megkötötte magát. A 11,5 kg-s poronty pedig szinte súlytalan lett, amin igencsak meglepődtem, de némi matek és a kapott vastagságadat megmagyarázta a dolgokat. Altatás közben is teszteltem és úgy sem vágott vagy csúszott. A fehér oldala is csodaszép, nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy az egyik vagy a másik tetszik-e jobban.
Ez egy töretlenül is puha és kezes, könnyen köthető és tetszetős kendő, ami erősen baráti áron tör be a hazai piacra. Akár kezdőknek is ajánlható, mert bár nem különböznek a szegések, de szinte megköti magát és gyorsan sikerélményt nyújtó kendőről van szó. A 67 cm-s szélessége miatt még pici babákhoz is jó lehet, bár hozzájuk puhára tört állapotban javasolnám inkább. A színe miatt feltűnő (láthatósági mellényre biztosan nincs szükség, amikor ezt használjuk, maximum egy világító szemű macskát is be kell szerezni a gyerek kezébe :-D ) és egész szellős is, így akár nyárra is jó lehet. Jó kis cucc ez, igazán tetszett, remélem maradhat még egy kicsit, hadd élvezkedjek vele :-D
Sokféle kendő volt már nálam, de bambuszos vagy selymes még egy sem. Ráadásul a selymes vándor, amire feliratkoztam elkelt útközben, így esélyem sem volt kipróbálni. Eme csalódottságomnak hangot is adtam itt-ott és nem váratott magára a segítség: Barbi kölcsön adta a saját bambuszos, selymes Natiját, hogy két legyet is üthessek egy csapásra.
A kendő ránézésre olyan, mintha valami királyi palást lenne. Csillog, aranyfényben játszik és tapintásra olyan, mint a víz: lágy, selymes, omlós és hűs. A mintát viszont keresgélnem kellett, még kiterítve is alig kivehető, halvány. Viszont így illik csak igazán bele az igazán alkalmi, királyi palástba :-) Életemben nem találkoztam még ilyen hordozóeszközzel. Persze rögtön jött a félsz: csúszni fog, vágni fog, nagy hozzá a 11 kilós pöttömtörpe.
A első batyu elég meggyőzőre sikeredett. Altatáshoz próbáltam ki és kapásból szerelem lett. Kötni nagyon könnyű, eddig ilyen kezes kendővel nem volt dolgom. Az eltérő (egyik színre, másik fonákra hajtott) szegések miatt még kezdőbarát is, a rétegek kötés közben jól csúsznak egymáson, viszont megkötve a csomó nem csúszik, nem lazul. Az is meglepő volt, hogy nem vág. Aztán mikor kiszámoltam a vastagságát, rájöttem, hogy miért is nem vág 11 kiló alatt sem :-) Az altatási kísérlet rekordidő alatt sikeres projekt lett, jól dolgoztak az álomport szóró manók.
Megpróbáltam fényképen visszaadni valamit a kendő színéből, csillogásából, de ehhez a rendelkezésemre álló technika kevés. Se vakuval, se anélkül, se mesterséges, se természetes fényben... Nem tudom teljes mértékben visszaadni az eredeti látványt. Ezt a kendőt látni kell! Meg tapizni! Meg próbálni! Na meg birtokolni :D Ezt is nehezemre esett visszaadni. Szép is, jó is, puhasága és 66 cm-s szélessége miatt univerzálisan használható pici és nagy gyerekhez egyaránt, alkalmi is meg hétköznapi is lehet... Kell ennél több? :-)
Státusz: magánszemély tulajdona, a poszt írásakor eladó
Egyszer volt eddig dolgom no-cotton kendővel, egy Natibaby Raspberry Muntival. Már akkor is csak néztem, hogy hogy lehet ennyire valószerűtlenül puha egy kendő. Azóta is sokszor eszembe jut az érzés. Amikor megláttam az egyik eladós csoportban Bea "raszta kendőjét", azonnal elindult a vezérhangya: ez is no-cotton, ráadásul szuperül menne Benji rasztasapijához, ki KELL próbálnom egyszer! De épp árulta, így nem sok reményem volt rá. Aztán úgy alakult, hogy vándorútra küldte, természetesen beálltam a sorba én is. Majd visszahívta egy másik érdeklődés miatt, végül sok-sok véletlen egybeesés miatt mégis hozzám hozta a futár. Megkaptam, amire vágytam, tapizhattam és próbálhattam pár napig.
A színe nem az eredeti, gyári, hanem egy nagy hírű külföldi kendőfestő álmodta meg ilyenre. Csodaszép átmenetes, élénk és vidám, tökéletes munka. A tapintása olyan, mintha vajban nyúlkálnék forró késsel. Lágy és puha, nem gyűrődik, hanem simul, hajlik és ölel. A hossza pont hatosnak felel meg, nem számolt rá pluszban a Nati. Szélesebb viszont lehetne egy picinykét, bár a 65 cm nem mondható extrém keskenynek sem.
Kötni egy álom! Sokszor el szoktam sütni a "megköti magát" szófordulatot, de itt új értelmet nyer. Mivel olyan lágy és puha az anyag, alig kell vele dolgozni kötés közben. Meghúzni könnyű, csomózni is. Plusz, mivel elég vastag, jól is tart, még nagy súlyú gyerekkel sem vág vagy csúszik. Ráadásul annyira hűvös a tapintása, hogy szuper nyári kendő is. Batyut kötöttem, 5 méter alatt mást nem nagyon szoktam. Imádtam!
Ez is az a kendő, amitől a lehető legrövidebb időn belül meg akartam szabadulni. Na nem azért, mert annyira rossz lenne, épp ellenkezőleg. Első látásra szerelem lett, a tapintása, a színe, a tartása, köthetősége, de hiába eladó, nem áll módomban megtartani, így jobb, ha mielőbb haza megy, nem kísért. Ráadásul teljesen univerzális a cucc, hiszen nem túl széles, így akár pici babának is jó, de rettentően jól oszlatja a súlyt, így nagy gyerekhez is tökéletes. Erősen MUST HAVE kategória :-)
Státusz: magánszemély tulajdona, a poszt írásakor eladó
Legnagyobb örömömre egyre nagyobb híre van a blognak, így egyre több hordozó jön hozzánk tesztelésre. Egy kedves hordozós ismerős is megkeresett, hogy lenne-e kedvem kipróbálni a kendőjét, mielőtt eladja. Az ilyen ajánlatokra nem tudok nemet mondani, különösen nem, ha egy kéziszövött és magyar kendőről van szó, pláne, ha ebből a márkából még csak nem is tapiztam egyet sem. Így gyorsan egyeztettük óráinkat és összehoztuk a randit az egyik bevásárlóközpont játszósarkában.
A kendő első pillantásra/tapintásra álompuha, csodaszép és dögnehéz volt :-) Angéla mondta, hogy hosszú hatos, így nem voltak illúzióim, de az 5 méteres hossz eléggé megrémített. A színei elég kettős érzést váltottak ki belőlem: a nagy szivárványos részért (ami egyben a középjelzés is) odáig vagyok, de a barna annyira nem tetszett, viszont csodálatosan kiegészítik egymást, így végül is mégis csak inkább tetszik a kendő színe. A szövése fura, mert váltakozik benne a halszálka a nagy gyémánttal, ami nem túl közelről nézve itt-ott kicsit furcsának tűnő csíkokat is láttat. Viszont nagyon stabil és kezes anyagot eredményeznek így együtt.
Még hosszú út és jónéhány állomás állt előttünk, így a plázából nem ezzel mentünk tovább, ui. nem szerettem volna a hőségben többrétegű kötéssel lófrálni Budapest utcáin. Utunk során azonban mégis úgy alakult, hogy kendőt kellett váltani, így jobb ötlet nem lévén ezzel kötöttem. Batyut. 5 méterből. Kötés előtt elmondtam magam mindennek, mert azt az irgalmatlan sok anyagot tenni kell majd valahová, és ennyire hosszú kendővel jó batyut az életben nem kötök, ráadásul sokat kell még menni, meleg van, 11 kg fölött van már a gyermek stb., de erősen koppant az állam végül. A kendő megfelelően széles (73 cm), ezért 85 centis totyogóval is kényelmesen köthető, jut elég anyag a popsi alá, nem kell vele se spórolni, se gépészkedni, hogy beférjen a fölösleg. Az 5 méternyi hossz batyuhoz valóban rengeteg, de egész kényelmesen pakolható erre-arra. Mivel kéziszövött, nincs csapása, így azzal se kell szenvedni, hogy hogy néz ki az ember fenekén a lelógó két farkinca a fölösleges anyag hátracsomózása után :-) A csomó viszont gyermekfejnyi lesz, így inkább a karikás befejezés a járható (és jobban kinéző) megoldás, hacsak nem pont a méretes csomó a kedvence valakinek :-) Útnak is indultunk ezzel a csodabatyuval és ismét elkerekedtek a szemeim: a gyermek elaludt a hátamon és nem akartam se megszakadni se megfőni a budapesti hőségben tömegközlekedve. Fogalmam sincs, mit művelnek a kendőszövő anyák nálunk, de biztos vagyok benne, hogy van valami szupertitkos NASA projektből származó antigravitációs és klimatizáló kütyüjük, amit mindig beleszőnek a kendőkbe :-) Több mint egy órán át mászkáltunk így, de a meglepetésem az alvásidő végéig mit sem változott: se megszakadás, se megfővés.
A következő hosszabb utunkon duplóra váltottam, mert bár a hőség még tartott, kíváncsi voltam, mit tud a kendő több rétegben kötve. Nagyon-nagyon könnyű volt jó duplót kötni vele. Nem csak hogy "segített" kötni, simán engedelmeskedett, bármit is akartam csinálni, hanem a hibáimat még szinte korrigálta is. Szuperül tartott, esze ágában sem volt csúszni vagy elmozdulni, neadjisten megtapadni önmagán. Sőt, még megfőzni se akart minket, pedig a Nap ismét küzdött keményen :-)
A kendőt alig akartam visszaadni, pedig több mint két hétig bitoroltam :-) Imádtam a puhaságát, imádtam a kezességét, imádtam a szellősségét (ami egy majd' 300-as vastagságú kendőnél nem sűrűn előjövő jelző, főleg így nyár derekán), imádtam a kötési tulajdonságait, imádtam, hogy az L-es karikámba szuperül belesimul és nem akar kicsúszni a két szár és mire mennie kellett, már a színével is egészen megbarátkoztam. Ismét megbizonyosodhattam arról, hogy mennyire jó dolog is egy kézzel szőtt hordozókendő és mennyire más, mennyivel többet tud bármelyik gépinél. Rettentően boldog és hálás vagyok, hogy megkaptam a próba lehetőségét és hogy egyáltalán elkezdtem/elkezdhettem foglalkozni a különböző hordozóeszközök próbájával, majd később tesztelésével.
Ha az ember hordozásra adja a fejét és neadjisten az Y- vagy a Z-generáció tagjaként tengeti életét, biztosan az elsők között jut eszébe megkérdezni mindentudó Google barátunkat, hogy ugyan már, miféle eszközök is állhatnak a rendelkezésére. Ha nem ragad le az első bugyikungurunál, gyorsan rátalál a kendőkre és a formázott hordozókra is. Ha van egy kis affinitása a textíliákhoz, biztosan le fog ragadni néhány érdekesebb színnél vagy mintánál a szeme és eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezt is, meg azt is...
Minden egyes hordozóeszköz olyan, mint egy átlagos ruha. Az is kicsit más érzetet kelt, amikor újonnan, avatatlanul (=mosás előtt) vesszük föl és sokkal másabb érzést nyújt hordva és egyszer vagy többször mosva, esetleg vasalva vagy szárítógéppel szárítva. Az se mindegy sokszor, hogy folyékony mosószert vagy mosóport használtunk, volt-e a vízben öblítő vagy sem, kemény-e a víz vagy sem. Vagy például a farmer frissen mosva sokkal keményebb és kényelmetlenebb, mint sokat használva... Ezeket mind-mind megérezzük a bőrünkön és napi szinten találkozunk vele.
Az újonnan vásárolt hordozóeszköz is merevebb, keményebb. A nem kendőalapúaknál ez kevésbé tud zavaró lenni, mert mind a munkaruhavászon, mind a dekorvászon elég puha és vékony. Viszont ami hordozókendőből készült, annál nagyon sokat számíthat, hogy mennyire betört a kendő, amiből varrták. Előfordulhat olyan eset, hogy egy vadiúj, lenes kendőből készült formázott hordozó szinte használhatatlanul kényelmetlen legyen.
Na de miért nem jó úgy, ahogy van? Könnyebb dolgom lesz, ha először csak a kendőt nézzük és a formázott hordozókat egy picit parkolópályára helyezzük. Mik is a jó kendő ismérvei, kötni tudásra, a gyerek méretére és a kendő összetételére való tekintet nélkül:
puha
kezes (könnyen és pontosan köthető)
jól csomózható
Ha ezek teljesülnek, nagy baj nem lehet. Ezek viszont csak betört kendőnél tudnak teljesülni. Nem mindegy viszont az összetétel és a vastagság. Egy 100% pamut kendőn, egy selymesen vagy bambuszoson általában sokkal kevesebb ideig kell dolgozni, míg kezessé válik, mint egy lenesen vagy kenderesen. Egy vékony kendőn is kevesebb munka szokott lenni, mint egy vastagon.
Tehát akkor hogy is kell megszelidíteni ezeket a kis harcias bestiákat? Ha vadonatúj kendőt vettünk, mielőtt bármit is csinálunk, mossuk ki! A beavatás több szempontból is fontos: hosszú utat tett meg a szövödétől a varrodán és a bolton át a lakásunkig és nem feltétlenül laboratóriumi tisztaságú helyeken volt az anyag, valamint a festési és egyéb vegyszermaradékokat is praktikus kimosni belőle, mielőtt pöttömünk a nem létező vagy éppen kibújó fogacskáival teszteli a tartósságát, valamint a betörés első fázisa is a mosás. Itt kell figyelni az összetevőkre, ugyanis egy gyapjú tartalmú kendőt pl. nem biztos, hogy célszerű bevágni a mosógépbe 40 fokra és 1000-es centrire, míg a többit nyugodt szívvel be lehet. A szárításnál is oda kell figyelni a gyapjasokra, azokat csak fektetve szabad! Mosni lehetőleg folyékony szerrel és öblítő nélkül (az öblítőtől csúszni fog a hordozó!) ildomos egy hordozót, öblítő helyett ecetet, pár csepp illóolajat vagy kevés mosóparfümöt használunk.
Vasalni nem túl forró vasalóval és gőzzel (vagy vízpermetező használatával) ajánlott és nem a ránctalanság a fontos ebben az esetben! A gyapjason kívül a szárítógép is jó ötlet, de megsütni nyilván nem kell a nem gyapist sem. Mindig nézze meg mindenki a mosási utasításos cetlit, az a tuti! Vasalóval többször is átmehetünk rajta, nem kell minden alkalommal kimosni, sőt. A lehető legkevesebbszer mossuk a hordozóeszközöket (mert minden mosás után visszakeményednek egy picit).
Ha tiszta és vasalt a kendő, kötni kell vele. Minél többször és az a jó, ha nagy súlyú gyerekünk van ehhez. A méretes poronty gyorsabban megszelidíti őket. Ha egyedül nem bírunk vele, kölcsön lehet adni ismerősnek, barátnak, egy klubban pár embernek stb. Nagyon sokan küldik nyaralni a hordozóikat, így egy válogatott társaság töri neki vajpuhára és néhány hét után egy csúcsszuper hurcit kap vissza. Minél többször kötnek vele, annál puhább lesz.
Ha kötni még nem tudunk vele, mert még pocakban lakik a belevaló, nem is akarjuk vándoroltatni, pici még a gyerekünk és tényleg kezelhetetlen drágaság, más törési praktikákhoz is folyamodhatunk. Felsorolva, a teljesség igénye nélkül:
aludjunk együtt
a kendőt be kell tenni a lepedő alá és durmolni rajta. Minél többen vagy minél mozgalmasabban működünk éjszakánként, annál hamarabb megszelidül az anyagunk
adjuk oda a gyereknek, hadd játsszon vele
minél többet nyúzza, húzza, hajtogatja és gyűri, annál jobb, de azért a szálkihúzódásokra vigyázzunk!
csináljunk függőágyat, hintát, kötélhágcsót belőle
a kendő két végét felkötjük a kiságy két oldalára, vagy az asztallap fölé, egy hintaállványra vagy a plafonból kilógó kampókra/karikákra és hadd nyúzza a gyerek
hajtogassuk, gyűrögessük, használjuk plédnek a parkban, üljünk azon a kanapén vagy a széken stb.
minél többet és többen maceráljuk, annál jobb lesz a végén
fonjuk be
aki ismeri a horgolós szlenget, annak annyit mondok csak, hogy láncszemezni kell, utána pedig lehet hajtogatni, ülni rajta, párnának használni a fonatot stb.
huzigáljuk önmagán át vagy csináljunk belőle kendőfánkot (=doughnut)
huzigáljuk karikás kendőhöz való karikákon át
A szövött kendők teherbírása általában 100 kg fölött van, így több gyereket is bőven elbírnak, sőt, még egy felnőttet is. Vannak olyan kendők, melyekkel kevesebbet kell dolgozni, míg kezesek lesznek, pl. bambuszos, selymes, no-cotton (=pamut nélküli), gyapjas, míg másokkal többet, pl. lenes, kenderes. A vékony kendők is gyorsabban törnek, mint a vastagok. Végül is csak az elszántság és a kitartás határozza meg, hogy mennyire gyorsan puhul meg egy hordozóeszköz, illetve egyéni preferencia és szokás kérdése, hogy ki mivel szeret kötni, ugyanis van, aki kifejezetten a félig betört és vastag kendőket kedveli.
Végül pedig mutatnék pár fényképet különböző kendőtörős trükkről a már annyiszor emlegetett anonim anyáktól:
Amikor elkezdtem nagyüzemben kendőket próbálni rájöttem, hogy mint az élet bármely más területén, a hordozóknál is többnyire híg az olcsó hús leve. Ahogy egyre több alkalmam nyílik közép- és felső kategóriás kendőket is hordozókat próbálni, újra és újra megtapasztalom, hogy elég kevés kivétellel jobbak, kényelmesebbek és ezt hosszú távon is megbízhatóan hozzák. A Joy&Joe egy elég drága kendőket gyártó angol cég, tőlük eddig még csak a koponyás csodájukhoz volt szerencsém. Az sem volt rossz, így kíváncsian vártam ezt is.
A futár egy csodát hozott. A dobozból egy zöld szarvas nézett velem farkasszemet. Tudtam, hogy lenes kendőt kapok, de az meglepett, hogy mennyire puha és mennyire nem legyezőszerűen gyűrött a kendő. Gondoltam biztos frissen vasalták. De nem. Ez nem gyűrődik, bármit is csináljon vele az ember! Plusz leneshez képest valószerűtlenül puha volt. A szélességét kicsit keveselltem (ezt az érzést a mérőszalag is igazolta).
A hossza ellenére batyuztam vele. Pikk-pakk meg tudtam kötni, nem lazult közben, nem gubancolódtak a szárak... Segített a kendő, mintha plusz egy kezem lett volna. Rengeteg helyre mentünk együtt: játszótérre, egész napos tömegközlekedéssel a világ végére és tovább... Bárhol és bármikor meg tudtam kötni nekem megfelelőre a batyut és eszemben sem volt mással próbálkozni, hiszen a beleszőtt antigravitációs nanorobotok hősiesen és megbízhatóan helytálltak minden egyes alkalommal. Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem éreztem a 11 kilót a hátamon a 3. óra végén sem. Mondjuk jó vastag, a méréseim alapján döbbentem rá, mennyire is, mégsem volt gond vele, simán elfért az egész kendőanyag a nem túl méretes markomban és a sávokat meghúzni sem volt probléma. Duplót kétszer kötöttem és bár többrétegű kötés, nehéz gyerekkel kényelmesebb szokott lenni (logikus, hiszen a több réteg jobban és máshogy oszlatja a súlyt, mint a batyu egyetlen kendőrétege), ezzel a kendővel nem adott annyival többet. Kényelmes volt, de túl sok különbséget nem éreztem.
Egyetlen negatívumként talán a mintát említhetném: túl nagy. Batyuban csak tükör előtt sikerült úgy kötni, hogy tuti látszódjon legalább az agancsa és a szeme a szarvasnak, duplóban meg nem vagyok sok kendőt felvevő elöl, így csak őzszerűként tudott kukkolni szegény szarvasbikám, mert az agancsából nem sok látszódott rajtam :-D
Na erről a kendőről nehéz volt lebeszélnem magam. A józan eszem sorra hozta az érveket: drága, keskeny (65 cm, ami nálam az alsó határt sem üti meg), nagy a minta, drága és még drága is, a szívem mégis mindig talált benne szerethetőt. Így a belső vitám mielőbbi megszüntetése végett gyorsan visszaadtam. A mai napig csodálkozom és gondolkodom, hogy mitől is lehetett ez ennyire jó és kényelmes kendő, de eddig még nem jöttem rá. Ha valaki rátalál a beleszőtt antigravitációs nanorobotok titkára, értesítsen engem is, legyen szíves! Köszönöm!
