Gyártó: Illés-Gurubi Réka

Érték: kendő ára +5000 Ft

Állítható a body?: nem

Státusz: magánszemély tulajdona majd saját

Egy alkalommal beszélgetni kezdtem az egyik függőtársammal, Rékával a különböző hordozófajtákról, kendőkről, kendő-alapanyagú hordozókról, meg hogy kinek mi a kedvence, melyik vált be és melyik nem annyira. Egyszer csak kilyukadtunk a podoknál. Én elmondtam, hogy az első szembejövőt csak tapizni mertem, a másodikat próbáltam is, de még nem nagyon tudtam/mertem a gyereket a hátamra tenni (addig és utána még sokáig is csak derékpántos eszközben, forgatva került a hátamra a poronty), így a podos tapasztalatom elég hiányos. Ő pedig elmondta, hogy nemrég varrt egyet magának egy régi Nanduból, átalakítható mei taijá is és hogy mennyire imádják. Szó szót követett és felajánlotta, hogy kipróbálhatom, hiszen én úgyis megosztom vele az akkori vándorhordozós hetemet. Pár nap múlva meg visszacseréljük a szajrét. Így is lett, így kaptam meg a podot tesztelni és próbálgatni.

A Nandu Trikolor nekem eléggé tetszik, a három árnyalatú kék jól mutat egymás mellett. Mondhatnám, hogy végre ismét egy pasis hordozó, de engem nem vonzanak különösebben a kék dolgok, főleg akkor nem, ha a fiunkat kellene kötelezően abba csomagolnom holmi agyament szokásrend szerint. Viszont ez a hurci ha ránézésre annyira nem is, de tapintásra eléggé megfogott. Bár picikét már bolyhos, de álompuhára tört kendőből készült. Réka úgy varrta meg, hogy akár mei taiként is lehessen használni, van két hely a derékpántnak, így egy állítható body-jú mei tait is gyárthatunk belőle.

A body elég széles, jól körbeöleli a dedet. A szárak szögben állnak, nem a tradicionális módon, vízszintesen, de ez nem hátrány, sőt. Nekem így jobban tetszik, olyan mei taios. A body elég hosszú, bár jobban tetszene egy icipicit még hosszabban, de ha ennyit adott ki a kendő, ennyivel kell megelégedni. A próbakor a szárak kb. 175-180 cm hosszú, párnázatlan kendőszárak voltak. Mivel elég járatlan voltam még a podolásban, elsőre elég botrányosat kötöttem vele, de jót nevettem magamon és a gyerek se potyogott le, így jött is az elhatározás: ezt meg kell tanulni, mert elég blama, hogy a kendőt egész vállalhatóan megkötöm, de egy pod kifog rajtam. A gondolatot tett követte, figyeltem, javítgattam, gyakoroltam és nem is olyan sokára siker koronázta az erőfeszítést :-) Olyannyira, hogy beleszerettem a podegi intézményébe és elkezdtem egy saját után nézni. Ezt visszaadtam, kaptam kölcsön egy másikat (a Natur-Baba podot) és bőszen szőttem a terveket, hogy vajon varratni, használtan venni vagy hogy lenne jobb, miből és kitől...

Pár sikertelen kereséssel telt nap után Réka sietett a segítségemre. Mivel maguknak varrni tervezett a prototípus után egy továbbfejlesztett podot, csini mókusos Natibabyből, a Nandu pod eladósorba került. Megegyeztünk, jött a szajré, mi meg nem sokra rá elindultunk családot látni. Az utazós készletünk része lett a kendő és az apás-altatós mei tai mellett, mivel játszóterezést és egyéb sűrűn felkapkodós sétákat is terveztünk. Nagyon-nagyon jól vizsgázott és sokat bizonyított. Réka a szárak válli részét kibélelte, így sokkal puhább és kényelmesebb lett ez a rész és 1-2 órán át még az elalvó porontyot is simán elhurcolom bárhová benne. 

Összegzésül el kell mondjam, hogy miután megtanultam normálisan hátra tenni a gyereket és rájöttem, hogy mikre kell figyelni a kötés során, nagyon megszerettem a podot. Kényelmes, praktikus és gyors hordozóeszköz totyogóhoz, kis helyen elfér és a derékpántnak való bújtatókkal még akár apakompatibilis is lehet. Ez a Nandus szuper játszóterezős eszköz, mert könnyű használni és valljuk be, inkább egy ilyenbe köti az ember a fülében is homokbányát rejtegető aprónépet, mint egy felső kategóriás kendőbe (vagy abból készült bármibe). Ugyanakkor strapabíró is annyira, hogy az ilyen helyeket is jól viselje.