Gyártó: http://www.enidoo.com/

• Facebook album

Érték: a kendő ára +14500 Ft

Állítható a body?: nem

Státusz: Csepeli Hordozós Klub (CseHo) tulajdona

Azt már írtam, hogy nem igazán jött be nekem az onbu intézménye, hiába próbáltam már néhány csatosat és kisebb meg nagyobb súlyú belevalóval. Sehogy se volt kényelmes se nekem, se a puttonycsávókámnak és bárhogy is tűrtem a feneke alá a body alját (ahol volt olyan), azt nem éreztem ottmaradósnak, és nem éreztem tehertartónak, max. esztétikai kiegészítőnek. Folyton úgy éreztem, hogy a gyerek a térdhajlatain lóg, a fenekét nem tartja semmi. Volt, aki meg akart győzni ennek az ellenkezőjéről, de amíg én nem érzem úgy, nem tudok és nem fogok mást állítani. Ez nálam elvi kérdés. Ez volt az eddigi tapasztalat, de minden újabb eszköz megérdemel egy esélyt, egy tiszta lapot, hátha meg tud győzni az ellenkezőjéről ;-) Így került képbe egy, a korábban próbáltakhoz képest merőben másfajta felépítésű onbu, a tradicionális japán.

Az eredeti, japán onbu ugyanis karikás. A szárak hosszúak, mint egy podnál és a body két végén, ahol a köthető vagy csatolható részek lennének, egy-egy karika figyel. Oda kell bekötni a szárakat, ha az ember magára varázsolta a gyereket és annak a hátára az onbut. Valahogy így kell ezt a fajtát használni:

Egyetlen WAHM-ról tudok Magyarországon, aki ilyen, tradicionális onbut varr: Encsit. Eléggé izgatta hát a fantáziámat ez a szerkezet és mivel tudtam, hogy a CseHo-ban van ilyen, kis segítséggel meg is szereztem pár napra egy nyugodtabb időszakomban. 

Az Encsiségekről tudni kell, hogy a minőségi varrás meg az esztétikum alaptulajdonság. De az már nekem is sok volt, hogy a kétoldalas (= bármelyik oldalával kifelé fordítható) hordozóhoz két, színben és mintában is tökéletesen illő, egyenként kétoldalas alvócsuklya legyen! Totális maximalizmusra vall, ami nálam látatlanban is garantálja a minőségi munkát. 

Az eddig próbált onbukkal bár többször is hordoztam, egy-egy alkalom sosem haladta meg az 5-10 percet. Valami ilyesmire számítottam most is. Egy rövid, családi sétára vittem el, ahol tudtam, hogy ha a hurci miatt bajban is lennék, apa haza viszi akár ölben is a fiát. Indulás előtt felkötöttem, de elég magasra sikerült tennem a body tetejét, keresgéltem is, hogy mit hová kellene kötni és húzni, melyik kezem hol van, így a nagy bénázásom eredményeképpen kissé szedett-vetett lett a kötés. Felakadt picit hónaljban a pöttöm és nekem is egy kicsit fura volt a karikák és a szárak helye, de meglepően kényelmes és stabil volt a 11 kiló alatt a hordozó. Második kötésnél már figyeltem a body tetejének a helyére, így már esély sem volt a gyerek felakasztására, viszont a szárakat csak mell fölött, tibeti módon tudtam megkötni. Féltem tőle, de iszonyú kényelmes volt az egész. Ismét. Viszont azt fontos észben  tartani, hogy az onbu derékpánt híján csak felsőtestre tud terhelni. Nincs ez másként a karikás változattal sem.

Viszont amiben az én tapasztalatom alapján merőben eltér ez a fajta onbu a csatos változatoktól, az a body alján keresendő. Itt ugyanis a karikák a body alsó sarkához rögzülnek. Ahogy beledugom a szárakat és meghúzom, a bodyalj húzódik fölfelé és mivel a szárak feszesek, ott is marad, esélye sincs lecsúszni. A gyerek pedig abban a bugyorban ül. A body aktívan tartja a súlyát és a szélessége (plusz a hordozó személy hátának a szélessége) határozza meg a terpesztése szélességét. A combok és térdek csak vízszintesek tudnak lenni, esélyük sincs magasabban lenni. A próbadarab szélessége 40 cm volt, ami Benjinek pont a terpeszszélessége, így ezzel sem volt problémánk.

A hétvégi tapasztalatokon felbuzdulva hétfőn onbuval vágtam neki a városnak a 11 kilós puttonnyal, a 30 fokban. Hihetetlenül súlytalannak éreztem a porontyot és kényelmes volt vinni őt. Összesen egy órán át hordoztam onbuval, ami a próbahordozás előtt egyenesen elképzelhetetlennek tűnt. Meglepő volt, hogy bár vastagon párnázott a body és nyáron egy rétegnyi kendőben is alaposan összeizzad hordozó és porontya, fura módon nem izzadtunk csatakosra, pedig sétáltunk elég sokat a napon is. A kizárólagos felsőtesti terhelést éreztem, szokatlan volt, de nem mondhatom kellemetlennek vagy kényelmetlennek. Plusz a pöttöm se berzenkedett, sőt. Kényelmes volt neki is, ha kicsit tovább hagyom, tuti el is aludt volna, és nem nyomta meg a hordozó a térdhajlatát vagy máshol a lábát, semmilyen elváltozást nem láttunk rajta az egy óra elteltével, pedig rövid nadrágban volt. Utána viszont vagy két napig olyan izmaimat is éreztem, melyek létezéséről nem is tudtam, de ez nem a hordozó hibája, hanem a másfajta terhelésnek köszönhető. 

Összefoglalás és végértékelés következik. Imádtam, hogy magasra tudok benne kötni. Imádtam, hogy mindkettőnk számára kényelmesnek és biztonságosnak érzem. Imádtam, hogy gyorsan felköthető volt, ami egy totyogóknak készült hurcinál külön főnyeremény és imádtam, hogy nem kell beleállítani a gyereket, felszupermenezni a hátamra a hurcival stb., hanem a megszokott módon köthettem. Imádtam, hogy kétoldalas volt a hurci, a Natibaby Dandelions nekem különösen kedves kendő, imádom a mintáját, a lilája meg különösen tetszik. Nem értettem először, hogy miért olyan hosszú a body (57 cm), de amikor már jól tudtam kötni, rájöttem, hogy az én 84 centis belevalómnak pont megfelelő ez a méret, rövidebbel sokkal kényelmetlenebb lenne hordozni is és kötni is. Viszont a teljes body vastag párnázottsága nekem annyira nem jött be. De ez az én, egyéni preferenciám, a használhatóságot nem befolyásolja! Imádtam a kendős szárakat is, melyeket oda húztam és annyira terítettem, amennyire éppen kényelmes volt és oda bogoztam, ahová csak akartam. Komolyan elgondolkodtam egy ilyen hordozó beszerzésén, vagy a podunk átalakításán, de utóbbit nem szeretném elrontani, annyira jól bevált kis játszóterezős hurcink az és egy nyolcadik hordozóeszközt nem biztos, hogy be kéne még szereznem az egyetlen belevalónknak :-D Viszont ezáltal a hordozó által visszaszerezte az onbu intézménye az elveszített bizalmamat :-)