Testtartás, hordozás, izmozás - Izom, csont, hordozás
Folytassuk az izomzati elmélkedést és maradjunk még egy kicsit törzsizomzatnál! Mi történik a testünkkel, ha állunk? Ahhoz, hogy a gerincünk be tudja tölteni a funkcióját, szükségünk van stabilizáló izomzatra is. A hátizmaink akadályozzák meg, hogy a vállaink előre essenek és a gerincünk háti szakasza begörbüljön, vagyis, hogy púposak legyünk. A hasizmaink és medence körüli izmaink stabilizálják a gerinc alsó szakaszát. Segítségükkel tudjuk szépen magunk alá húzni és ott is tartani a medencénket, így egy valódi oszlopot állíthatunk elő: a gerincOSZLOPunkat, a medencénk és a lábaink felhasználásával. Ha ez az oszlop stabil, mi is azok vagyunk. Ha viszont megtörik vagy dől, a testünk, tartásunk instabillá válik. Hogy ez miért baj? Nézzük példákon keresztül. Az előreeső és/vagy felhúzott vállak, görbülő felső háti szakasz kényszeresen előrenyújtott nyaktartást, ezáltal nyakfájást és hátfájást okoznak. Ha a medencénk hátra billen, vagyis pucsítunk, a derekunk fog fájni. Ha túlzottan előre billentjük, akkor a hátunkkal fogunk kompenzálni ahhoz, hogy egyensúlyban maradjunk. Így ezt ismét váll- és hátfájással jutalmazza a testünk hosszú .
Akkor nem is egészséges a hordozás? A gyermekünk kézben cipelésénél sokkal jobb, lényegesen kényelmesebb és nem utolsósorban kímélőbb. Ugyanis, ha nekünk kell tartani is a súlyt, minden lehetséges eszközt, mozdulatot, csontot be fogunk vetni annak érdekében, hogy az izmainkat minél jobban kíméljük. Betoljuk alá az épp elérhető csontokat, pl. medencét, combot, ellentartunk háttal stb., így kevésbé fárad el a karunk. Hordozáskor viszont az adott hordozóeszköz tartja a gyerkőc testének súlyát és mivel szorosan hozzánk van kötve, egy egységként mozgunk. Így elől hordozás esetén is sokkal kisebb mértékű ellentartással, háton hordozás esetében pedig konkrétan akár javuló testtartással tudunk mozogni.
A pici gyermek igényeinek maximális kielégítésén dolgozik minden kisgyerekes család. A csecsemők legnagyobb része pedig emberen, testkontaktusban nyugszik meg és alszik el a legkönnyebben, ott érzi magát biztonságban, van kellően melegen. Ezért is kézenfekvő megoldás ebben az időszakban a különböző hordozóeszközök használata.
Amikor az épp csak megszületett baba hordozásán gondolkodunk, elsősorban az elölhordozás kerül a figyelem középpontjába. A kisbaba az anya hasában folyamatosan hallotta az anya szívverését, elöl hordozás esetén ez folytatódik: hallja a szívverést és közben érzi is az anya illatát, ezzel többszörösen érhetik a nyugtató ingerek. Az újszülöttek teste és súlya viszonylag kicsi, nem jelent túl nagy megterhelést egy felnőtt számára a megtartása. Viszont figyelembe kell venni azt is, hogy az anya növesztette és meg is szülte azt a pici testet, azóta táplálja és gondozza is, a hormonjai továbbra is tombolnak, az ízületei, izmai különösen túllazítottak, teste meggyötört, kialvatlan és fáradt. Így azért máris más megítélés alá esik és erősen relatívvá válik a „kis súlyú és könnyű” kifejezés.
Sok családnál az elsők között felmerülő kérdés, hogy az anya mikortól hordozhatja a babáját. Az elsődleges szempont az, hogy az anya hogyan érzi magát. Amíg gyenge, fájdalmai vannak (pl. a császármetszés, gátmetszés, egyéb orvosi beavatkozás vagy sérülés stb. miatt), különösen fokozott kíméletet érdemel. De ez igaz a teljes gyermekágyi időszakra! Ilyenkor a legjobbat akkor teszi a testével, ha megadja neki a pihenés és regenerálódás lehetőségét, lehetőleg fekve. Nyilván ez egy ideális világban probléma nélkül kivitelezhető, de az erre való törekvés is már nagyon sokat számít az első 6-8 hétben!
Kézben történő elöl hordozás esetén (hiszen eszköz nélkül, a kezünkben tartva a gyermekünket ugyanúgy hordozzuk őt, mint aki mindezt bármilyen segédeszközzel teszi) igyekszünk kímélni az izmainkat. Ahogy már többször is beszéltünk róla: megtartjuk csonttal. Vagyis betoljuk a törzsünk alá a medencénket, a hátunkkal dőlünk hátra, a vállainkat pedig előre buktatjuk és nyakunkkal, fejünkkel is rádőlünk a gyerkőcre. A tartás oldalnézetből jól látható a lenti képen. Tudatosan korrigálva a tartásunkat, vagyis egyenesbe igazítva a fül – váll – medence – boka vonalat gyermekünkkel a kezünkben is képesek vagyunk helyesen tartani magunkat. Azonban a mindennapok rutinjába merülve, kimerülten, elcsigázottan, rohanva elég kevés szülő képes még önmagára is folyamatosan figyelni, így hát szinte borítékolható a derék- és hátfájás.
Ellenben, ha egy hordozóeszköz rögzíti és tartja a súlyt a mellkasunkon, akkor (a súly nagyságától FÜGGŐEN!) sokkal kisebb mértékű ez a fajta kényszertartás. Említettem a súly nagyságának a szerepét. Kis testméretű, kis súlyú csecsemő és kellően feszes, jól beállított hordozóeszköz esetén nincs szüksége az izmainknak akkora passzív kíméletre, a testünk nem fog annyira tiltakozni a terhelés ellen. Azaz nem toljuk be a felsőtestünk alá a medencét, sokkal egyenesebb tartóoszloppal (fül-medence-boka egy vonalban) tudunk állni vagy éppen ülni. (Lásd az alsó képet) Ilyen esetben a hordozás hozadéka egy javuló testtartás, ami a hordozó személy szempontjából kifejezetten pozitív változásnak tekinthető. Ha viszont (számunkra) nagy súlyú babát hordozunk elöl, ugyanúgy be fogunk alá dőlni, mint a kézben tartós képen látjuk. (Lásd felső két kép.) Többek között ezért (illetve a medencefenéki izmok védelmében) is született meg az ajánlás, hogy elöl 6-8 kg-s súlyhatárig javasolt hordozni a gyermeket.
Csípőn hordozás esetén a helyzet egy fokkal jobb, de a passzív, csonttal való tartás itt is előkerül. A medencénk ebben az esetben nem előre, hanem oldalra billen, a vállunk pedig a gyerkőc oldalán felfelé, a másik oldalon lefelé mozdul. Kézben tartásnál ez kifejezettebb, eszközzel hordozás esetén kevésbé látványos. A csípőn hordozás minden esetben féloldalas terhelést jelent a hordozó személy számára (gyerek szempontból lehet szimmetrikus, amikor elöl hordozódik, pl. karikás kendőben, ami a felnőtt számára minden esetben aszimmetrikus terhelést garantál), ezért javasoljuk az odafigyelést az oldalak váltogatására. A képeken egyértelműen látszik, mennyire meg tud törni a felnőtt teste ebben a pozícióban.
Háton hordozás esetén a legkisebb a hordozó személy testét érő kényszertartás, ugyanis előre eső vállakkal, görbült háttal nagyon kényelmetlen és extrán fárasztó cipelni a gyermeket. Megfelelően feszes és jól beállított hordozóval egy már fennálló hanyag tartást (első kép bal oldali része) is gyönyörűen tud korrigálni a háti hordozás. Ebben az esetben is igaz, mint minden hordozási módnál, hogy annyira feszesre ajánljuk húzni a kötést, hogy a hordozó személy a gyerekkel egy egységként mozogjon, a gyerkőc súlya „ne éljen külön életet” a felnőtt testén, ugyanakkor a felnőtt se érezze magát "kötözött sonkának", vagyis tudjon pl. egy nagyot sóhajtani.
A folytatásban: mit és hogyan segíthetünk a testünknek abban, hogy hosszú időn keresztül, megfelelő minőségben tudjon szolgálni minket? Vagyis szó lesz az erősítési, sportolási lehetőségekről várandósság előtt, alatt és után. Tartsatok velem akkor is!
