Ha az ember hordozásra adja a fejét és neadjisten az Y- vagy a Z-generáció tagjaként tengeti életét, biztosan az elsők között jut eszébe megkérdezni mindentudó Google barátunkat, hogy ugyan már, miféle eszközök is állhatnak a rendelkezésére. Ha nem ragad le az első bugyikungurunál, gyorsan rátalál a kendőkre és a formázott hordozókra is. Ha van egy kis affinitása a textíliákhoz, biztosan le fog ragadni néhány érdekesebb színnél vagy mintánál a szeme és eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezt is, meg azt is... 

Minden egyes hordozóeszköz olyan, mint egy átlagos ruha. Az is kicsit más érzetet kelt, amikor újonnan, avatatlanul (=mosás előtt) vesszük föl és sokkal másabb érzést nyújt hordva és egyszer vagy többször mosva, esetleg vasalva vagy szárítógéppel szárítva. Az se mindegy sokszor, hogy folyékony mosószert vagy mosóport használtunk, volt-e a vízben öblítő vagy sem, kemény-e a víz vagy sem. Vagy például a farmer frissen mosva sokkal keményebb és kényelmetlenebb, mint sokat használva... Ezeket mind-mind megérezzük a bőrünkön és napi szinten találkozunk vele. 

Az újonnan vásárolt hordozóeszköz is merevebb, keményebb. A nem kendőalapúaknál ez kevésbé tud zavaró lenni, mert mind a munkaruhavászon, mind a dekorvászon elég puha és vékony. Viszont ami hordozókendőből készült, annál nagyon sokat számíthat, hogy mennyire betört a kendő, amiből varrták. Előfordulhat olyan eset, hogy egy vadiúj, lenes kendőből készült formázott hordozó szinte használhatatlanul kényelmetlen legyen.

Na de miért nem jó úgy, ahogy van? Könnyebb dolgom lesz, ha először csak a kendőt nézzük és a formázott hordozókat egy picit parkolópályára helyezzük. Mik is a jó kendő ismérvei, kötni tudásra, a gyerek méretére és a kendő összetételére való tekintet nélkül:

• puha
• kezes (könnyen és pontosan köthető)
• jól csomózható

Ha ezek teljesülnek, nagy baj nem lehet. Ezek viszont csak betört kendőnél tudnak teljesülni. Nem mindegy viszont az összetétel és a vastagság. Egy 100% pamut kendőn, egy selymesen vagy bambuszoson általában sokkal kevesebb ideig kell dolgozni, míg kezessé válik, mint egy lenesen vagy kenderesen. Egy vékony kendőn is kevesebb munka szokott lenni, mint egy vastagon.

Tehát akkor hogy is kell megszelidíteni ezeket a kis harcias bestiákat? Ha vadonatúj kendőt vettünk, mielőtt bármit is csinálunk, mossuk ki! A beavatás több szempontból is fontos: hosszú utat tett meg a szövödétől a varrodán és a bolton át a lakásunkig és nem feltétlenül laboratóriumi tisztaságú helyeken volt az anyag, valamint a festési és egyéb vegyszermaradékokat is praktikus kimosni belőle, mielőtt pöttömünk a nem létező vagy éppen kibújó fogacskáival teszteli a tartósságát, valamint a betörés első fázisa is a mosás. Itt kell figyelni az összetevőkre, ugyanis egy gyapjú tartalmú kendőt pl. nem biztos, hogy célszerű bevágni a mosógépbe 40 fokra és 1000-es centrire, míg a többit nyugodt szívvel be lehet. A szárításnál is oda kell figyelni a gyapjasokra, azokat csak fektetve szabad! Mosni lehetőleg folyékony szerrel és öblítő nélkül (az öblítőtől csúszni fog a hordozó!) ildomos egy hordozót, öblítő helyett ecetet, pár csepp illóolajat vagy kevés mosóparfümöt használunk.

Vasalni nem túl forró vasalóval és gőzzel (vagy vízpermetező használatával) ajánlott és nem a ránctalanság a fontos ebben az esetben! A gyapjason kívül a szárítógép is jó ötlet, de megsütni nyilván nem kell a nem gyapist sem. Mindig nézze meg mindenki a mosási utasításos cetlit, az a tuti! Vasalóval többször is átmehetünk rajta, nem kell minden alkalommal kimosni, sőt. A lehető legkevesebbszer mossuk a hordozóeszközöket (mert minden mosás után visszakeményednek egy picit).

Ha tiszta és vasalt a kendő, kötni kell vele. Minél többször és az a jó, ha nagy súlyú gyerekünk van ehhez. A méretes poronty gyorsabban megszelidíti őket. Ha egyedül nem bírunk vele, kölcsön lehet adni ismerősnek, barátnak, egy klubban pár embernek stb. Nagyon sokan küldik nyaralni a hordozóikat, így egy válogatott társaság töri neki vajpuhára és néhány hét után egy csúcsszuper hurcit kap vissza. Minél többször kötnek vele, annál puhább lesz.

Ha kötni még nem tudunk vele, mert még pocakban lakik a belevaló, nem is akarjuk vándoroltatni, pici még a gyerekünk és tényleg kezelhetetlen drágaság, más törési praktikákhoz is folyamodhatunk. Felsorolva, a teljesség igénye nélkül:

• aludjunk együtt 
  • a kendőt be kell tenni a lepedő alá és durmolni rajta. Minél többen vagy minél mozgalmasabban működünk éjszakánként, annál hamarabb megszelidül az anyagunk
• adjuk oda a gyereknek, hadd játsszon vele
  • minél többet nyúzza, húzza, hajtogatja és gyűri, annál jobb, de azért a szálkihúzódásokra vigyázzunk!
• csináljunk függőágyat, hintát, kötélhágcsót belőle
  • a kendő két végét felkötjük a kiságy két oldalára, vagy az asztallap fölé, egy hintaállványra vagy a plafonból kilógó kampókra/karikákra és hadd nyúzza a gyerek
• hajtogassuk, gyűrögessük, használjuk plédnek a parkban, üljünk azon a kanapén vagy a széken stb.
  • minél többet és többen maceráljuk, annál jobb lesz a végén
• fonjuk be
  • aki ismeri a horgolós szlenget, annak annyit mondok csak, hogy láncszemezni kell, utána pedig lehet hajtogatni, ülni rajta, párnának használni a fonatot stb.

• huzigáljuk önmagán át vagy csináljunk belőle kendőfánkot (=doughnut)

• huzigáljuk karikás kendőhöz való karikákon át

A szövött kendők teherbírása általában 100 kg fölött van, így több gyereket is bőven elbírnak, sőt, még egy felnőttet is. Vannak olyan kendők, melyekkel kevesebbet kell dolgozni, míg kezesek lesznek, pl. bambuszos, selymes, no-cotton (=pamut nélküli), gyapjas, míg másokkal többet, pl. lenes, kenderes. A vékony kendők is gyorsabban törnek, mint a vastagok. Végül is csak az elszántság és a kitartás határozza meg, hogy mennyire gyorsan puhul meg egy hordozóeszköz, illetve egyéni preferencia és szokás kérdése, hogy ki mivel szeret kötni, ugyanis van, aki kifejezetten a félig betört és vastag kendőket kedveli.

Végül pedig mutatnék pár fényképet különböző kendőtörős trükkről a már annyiszor emlegetett anonim anyáktól: