Ismét egy, a szokásostól eltérően induló poszt lesz ez, hiszen egy tradicionális és eredeti (Kínában vett) hordozóról fogok írni. Se gyártói oldalt, se Facebook-os dolgot nem tudok mutatni, viszont hálásan köszönöm Bodrogi Beának és a CseHo-nak, hogy kipróbálhattam! Valamint Baloghné Pályi Gabinak, hogy ezt a csodát is bemutatta és segített felvenni. Hatalmas élmény volt!

Eredetét tekintve a beibei is ázsiai eredetű hordozóeszköz, Jünnan tartományból származik (Kína) - írja Celesztina a tradicionális hordozós blogján. Viszont az a beibei, amit ő mutat, nem olyan, mint amilyet én próbáltam. Az enyém egy vastag, kartonszerű testű és hosszú, vékony pántú hordozó volt és ránézésre baromi kényelmetlen mind gyereknek, mind hordozó személynek. Nézegettem, tapogattam, majd jött Gabi és elkezdett mesélni róla. Hogy eredeti kínai, hogy kb. 5000 Ft-ért vették pár éve, hogy a kínaiak manapság is ilyenben hordoznak és hogy nincs két egyforma fajta beibei... Nagyon érdekes mese volt.

Kiterítve úgy néz ki, mint egy podegi, nagyjából ugyanazt is tudja. Mármint a tradicionális, széles podegi. Viszont az koreai találmány, míg a beibei ugye kínai. A poddal ellentétben ennek vékony és párnázatlan a pántja, valamint elég kemény és vastag a body. Valamilyen kordbársonnyal bevont kartonhoz tudnám hasonlítani, tapintásra brutálisan vastag. Főleg hogy addig csak kendőt és abból vagy maximum munkaruhavászonból varrt formázott hordozót tapizott az ember lánya. Azt is mondta Gabi, hogy felejtsem el a "nyugati típusú" hordozási módot, vagyis a terpesztett-guggoló, konyhanyelven béka lábtartást, mert tradicionálisan nyújtott lábbal kell belekötni a gyereket. Elsőre se én, se Benji nem értette, hogy mi is a cél, de megugrottuk ezt is :-)

Gyerek a hátamra, rá a beibei, Gabival szépen rátekertük, meghúztam, megkötöttem és meglepődtem. A kezdeti félelem, hogy kényelmetlen lesz, alaptalan volt. A vékony pántok se vágtak igazán és a kemény body se nyomott különösebben. Viszont óriási cucc nőtt a hátamra! A kölök meg úgy feszített benne, mintha egy fotelben ülne. Vagyis állna. Mert a nyújtott lábas lábtartás miatt olyan helyzetben volt, mintha zárt lábban térdet rogyasztott volna a hátamon. A képek is azt mutatják, hogy nem szenvedett ebben a pózban ;-)

A próbát követően írtam ezt a CseHo Facebook oldalára: Sárkányok <3 Az én, hordozós szempontból zöldfülű szemével nézve fura hordozó, nem igazán tudnám elképzelni a mindennapi használatát, de hatalmas élmény volt kipróbálni. A puttonyom pedig fennhangon kacagott benne és bár az eszköz bemutatásakor még azon aggódtam, hogy kényelmes lesz-e a Benjinek a nyújtott lábas hordozódás, a gyermek vidámsága teljesen eloszlatta a félelmeimet. Érzésre nekem olyan volt, mintha egy kisebb fotelt vettem volna a hátamra gyerekestül, de ezt a bei-beit nagyobb belevalókra méretezték. Ugyanakkor meglepően könnyű volt benne a 10 kiló :) Nem tudom, hogy csinálja, de működik! Mindamellett, hogy csodaszép, bár lehet, hogy egyeseknek már inkább a giccses kategória. Mindenesetre köszönöm az élményt! :)